Horgásztúrán

Horgásztúrán voltam augusztusban a Dömsöd melletti Préri horgásztónál. Nem nagyon szoktam elszakadni a Komravölgyi víztározótól, most mégis, ennek oka elsősorban egy nagyon harcos halfajtának, az afrikai harcsa fogásának a lehetősége. A túrára elkísért feleségem és egyik horgászbarátom a fiával. A horgászhely Kiskunlacháza és Dömsöd között található, Pest és Bács-Kiskun megye határán. A távolságot 170 km-re saccoltuk, aztán 230 km lett belőle, köszönhetően annak, hogy az M0 körgyűrűről rossz helyen fordultunk le. Barátom meg is jegyezte, mikor már nehezen akart véget érni az út, hogy ezzel az erővel őshonos hazájukba, Afrikába is mehettünk volna, mikor végre megpillantottuk a tavat. A célnál már várt ránk egyik nyugdíjas kollégám az öccsével, ők már előkészítették a terepet, lefoglalták a szállást, befizették az engedélyeket.

Így már, hat fősre duzzadt csapatunk megtarthatta a taktikai megbeszélést a helyi késdobálóban. Intenzív telepítésű tavak lévén nagyon komoly esély volt a halfogásra, pláne az afrikai harcsa vonatkozásában, de szomorúan kellett megállapítanunk, hogy az idő egyre romlik, vihar és eső közeleg. Mivel az engedélyünk csak másnap reggelig szólt, úgy döntöttünk, hogy azonnal, így utcai ruhában, elkezdjük a horgászást, mert ha leszakad az ég, lehet, hogy ülhetünk magunknak a faházban és legfeljebb a beszélgetés, sörözés és a kártyázás marad szórakozásnak. Szóval, gyorsan kicsomagoltunk és már csaliztuk volna fel a gilisztákat a horogra, mikor kiderült, hogy azok sajnos otthon maradtak. Szalonna volt nálunk, ezt mi a vacsorafőzéshez terveztük, nem maradt más, mivel helyben nem tudtunk csalit venni, bepróbálkoztunk a szalonnával. A szalonna még ha, nem is rögtön, de egy óra elteltével elnyerte a harcsák tetszését és sorban szedtük ki a jó két kilós példányokat. Mire leszakadt az ég, már hétnél tartottunk és nagyon meg voltunk elégedve. Megittuk az áldomást, megpucoltuk a halakat és hozzáláttunk a vacsora elkészítéséhez. Lecsó volt tésztával, szalonna nélkül, habzó bort ittunk hozzá és elfogyasztása közben örömmel állapítottuk meg, hogy az eső elállt, az idő újra kitisztult.

Irány a pontyozó tó, nyúltápszerű perletet vittünk magunkkal csaliként. Kicsit aggódtunk a nagy szél miatt, de észak-keleti irányból fújt, ez otthon is jót jelent és a kapásjelzőket úgy helyeztük el, hogy jól látszódjon a kapás. Először egy retúr ponty jelentkezett, majd kisvártatva egy akkora kapásom volt, hogy majdnem beszállt a botom a vízbe. A tíz perces fárasztásnak egy kb. 8 kilós ponty volt a jutalma, nagyon örültem, még soha nem fogtam ekkora pontyot. A szákolásom után közvetlenül Évának is megjött a kapás, a fárasztásnál már látszott, (még a féken is kellett állítani) hogy ebben az esetben is egy szép példányt akasztottunk. Akár az édestestvére is lehetne a méretéből kifolyólag, kivettük, megmértük, majd visszaengedtük ezt is. Közben ránk sötétedett, este még kicsit beszélgettünk, majd alvás, hogy reggel kipihenten menjünk haza. Nagyon szép élményekkel gazdagodtunk, jó szívvel tudom ajánlani ezeket az intenzív telepítésű tavakat. Jó a megközelíthetősége (még ha nekünk ez nem annyira jól sikerült is), halakban gazdag, a kisegítő személyzet kulturált és segítőkész volt.