Még a múlt ősszel egy bejegyzésemben írtam arról, hogy gyűjtést szerveztünk egy labdarúgócsapat beindításához és majd még visszatérek rá. Talán babonából sem mertem azóta erről írni, úgy voltam vele, majd akkor, ha benevezünk és be tudjuk fizetni a játékengedélyeket. Tegnap ez megtörtént és úgy gondolom, hogy ezekben a nehéz időkben elmondhatjuk, hogy megszereztük első győzelmünket. Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz. Én, mint a csapat elnöke, kicsit úgy éreztem magam, mint a Garas alakította karakter a Régi idők focijában. Pénz, pénz és megint csak pénz és rengeteg nehézség és küzdelem. De győztünk és ez a lényeg. Az induláshoz és a feltételek megteremtéséhez szükséges pénz gyakorlatilag elfogyott, a működéshez bérletek eladásával és lehetséges szponzorok felkutatásával próbáljuk megszerezni a feltételeket.
Utólag is azt mondom, megérte a fáradtságot. Amikor látom az edzőmeccsek előtt a játékosok csillogó tekintetét, az örömöt, hogy focisták lettek ill. akik már korábban máshol játszottak, most saját falujuk győzelméért küzdhetnek, szóval megérte. A csapat átlagéletkora kb. 21-22 év. Ezek a fiatalok együtt gyerekeskedtek, együtt nőttek fel, így remélem tudnak, majd így, egymásért is küzdeni. Lehet, hogy az első idényben kapnak egy-két nagy ruhát, de ha megfelelő rutinnal rendelkeznek, majd jönnek az eredmények is. Az a kispályás egykori csapatom jut eszembe, hogy amikor annak idején elindultunk, mi is beleszaladtunk vereségekbe, aztán mikor összeállt a csapat, onnantól kezdve szinte mindig győztünk, éveken keresztül. Hogy, mi volt a titkunk? Annak idején minden évben részt vettünk Fonyódligeten egy tornán, ahol 4 éven keresztül 20 csapatból bekerültünk a legjobb 4 közé. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy aztán mindig is negyedikek maradtunk, ennek oka az előző este túlzásba vitt sörözés, ünneplés volt és az, hogy addigra a sérülések miatt általában csere nélkül vagy egy cserével játszottunk már a négy között. Az egyik ilyen ünneplés estéjén Jani barátom, az intézőnk, edzőnk köszönőbeszédet intézett a csapat ott lévő tagjaihoz. Lassan, kicsit elérzékenyülve beszélt és lényegében a következőket mondta. "Nem túl jó az erőnlétetek, kész csoda, hogy eljutottunk idáig. A játék sem nagyon megy, mégis, a mezőnyben több jobb képességű csapat volt, akit legyőztetek.
És tudjátok, miért?
Azért, mert szeretitek egymást, szerettek focizni és tudtok egymásért játszani. Azért, mert, ha valamelyikőtöknek gyengébben megy, a másik jobban odateszi magát. Képesek vagytok arra, hogy az egyéni játékot alárendeljétek a csapatjátéknak. Néha meg kell szakadni a pályán és ha szükséges, akkor ti ezt teszitek. Ez a sikereitek titka." Sajnos ő már nincs közöttünk, de az akkori szavai mélyen belém ívódtak.
Túl vagyunk egy vb döntőn, nem volt túl színvonalas, több gyenge meccset láthattunk, de volt néhány szenzációs is. Abban reménykedem, hogy négy év múlva Brazíliában az igazi játéké lesz a főszerep és bevezetik majd a technikai újításokat. Tényleg, kik is voltak a mostani döntő résztvevői? Csak ne lenne mindig igazam :-)
