A múltkor megpróbáltam vidám szösszeneteimmel fűszerezni a blogomat, elővéve még a humorista Sándor Györgyöt is, most valahogy nincs kedvem poénkodni. Nem tudom járt-e már úgy valaki, mint, ahogyan a múltkor én jártam. Egy régi jó ismerősömet, aki földrajzilag távol van, hosszú heteken át nem tudom elérni, sem telefonon, sem e-mail-en. Kínomban beütöm a nevét a google keresőjébe, erre megjelenik egy gyászhirdetés. Már majdnem elkezdek nevetni, majd nem hiszek a szememnek, mert a kor stimmel és a ravatalozás helyszíne is gyanús. Nem, ez nem lehet igaz! Talán csak véletlen egybeesés. Most már komolyan elkezdek nyomozni. Angliában sikerül nehezen elérnem egy közös ismerőst, aki e-mail-ben megírja az elfogadhatatlant, a barátunk váratlanul elhunyt. Bement a kórházba kivizsgálásra, mert nem jól érezte magát és még ott elájult, kétszer visszahozták, harmadszorra már nem sikerült. Drága Jánosom, azt a borítékot már sosem fogod felnyitni, amit születésnapodra küldtem, nagyon sajnállak és mindig is fogok emlékezni rád. Nem felejtem a jó humorodat, a segítőkészségedet, azt az emberiességet, amit még életedben másoknak átadtál. Béke veled. Restellem, hogy nem emlékszem már, hogy a Barcának vagy a Madridnak szurkoltál, egy közösségi portál fotóján a Barca meccsén vagy látható, talán, akkor egyazon csapatnak szurkoltunk. Azt tudom, hogy szeretted a focit. Már nem láthattad a tegnapi el classico-t. A bajnokok ligája elődöntőjének az első meccsét.
Focista körökben, ha megfordulok gyakori téma a Barcelona-Real Madrid nagy versengése. Nem érzem magam elfogultnak, Zidane idejében a Realnak is szurkoltam, de itt valami nagyon nem stimmel. Előre elnézést kérek a Real szurkolóktól, de ez a két csapat még mindig nincs azonos súlycsoportban. Ahogyan a Barcelona a többi csapattal sincsen. És itt nem csak a rendszeres 70-30%-os labdabirtoklásról beszélek. De maradjunk a tegnapi meccsnél. Mourinho a Barca ellen az őszi 5:0 óta, egy teljesen védekező, deffenzív csapatot küld pályára, kispadra ültetve, olyan sztár támadójátékosokat, mint Kaká vagy Benzema. Az látszódik, hogy képes fanatizálni a játékosait, mert ők a meccs első percétől kezdve az utolsóig küzdenek, nem egyszer a sportszerűség határain túllépve. Igaz ezeken a meccseken a Barcát sem kell félteni, de még mindig sportszerűbbek. Ők nem a durvasággal tűnnek ki, de valóban többet színészkednek az átlagosnál, gondolok itt elsősorban Pedróra vagy Busquestra. A Barca kombinatív játékával ők sem tudnak mit kezdeni. Egyszerűen még nem találták fel a Barca játékának ellenszerét. Még Mourinho sem. Na, jó, a kupadöntőn sikerült elkapni őket, 6-ból egyszer sikerült. Ők sem legyőzhetetlenek. Viszont Messi egy zseni, olyan, aki száz évente egyszer születik. A Barcelona szerethető csapat és Guardiola is. Mourinho nem, bár jó szakember. Emberileg példát vehetne Guardiolától. Mourinho összeesküvés elméletei egyszerűen megmosolyogtatóak. Nem képes veszíteni. Igaz, ebben az egyben ez közös vonásunk, mert én sem tudok. Aki viszont közszereplő, az tudjon, vagy legalább is ne mutassa ki, hogy nem tud.
Szóval, Barcelona-Manchester United döntő lesz, a Barca, ha nehezen is, de legyűri Ferguson legénységét.
Ha majd a XXI. Század végén megszavazzák az évszázad klubcsapatát, talán sok nagyszerű csapat közül kell választani. Én úgy vélem, ez a 11 játékos ott lesz a jelöltek között.
Valdés-Alves, Piqué, Puyol, Abidal- Iniesta, Xavi, Busquets, Pedro-Villa, Messi
