Napi rutinjaim

Öregszem. Az is lehet, hogy egyszerűen csak kényelmes vagyok. Egy ideje gyanúsan figyelgetem saját magam, miért van, hogy egyik napom, olyan, mint a másik. Rendjén van ez így? Hétköznapokon, ugyanazok a dolgok ismétlődnek. A reggeli kávé után a gépemen megnézem az időjárást, a svájci frank alakulását, a napi híreket, baráti köröm leveleit, a társasági oldalakon, pedig azt, hogy éppen kivel, mi történt. A napi munkám után, otthon elolvasom kedvenc újságom, lenyírom a füvet, kocsit mosok, edzésre megyek vagy, ha éppen jólesik, akkor szundítok egyet. Este Derrick, vagy valami bűnügyi film, ha kedden vagy szerdán Bajnokok Ligája forduló van, akkor nézem a focit. Tényleg, a gyerekektől is meg szoktam kérdezni, hogy mi volt az iskolában. Este pedig, ha van kedvem hozzá, én csinálom a vacsorát. (Ha nincs, a nejem.) Esetleg ő megbíz valami házimunkával, rendrakás, bevásárlás, aztán elmagyarázza, mit csináltam rosszul. Még mielőtt ismeretlenek, valami pszichopatának gondolnának, szerintem csak egy átlagember hétköznapját írtam le. Lehet, hogy ez így elég monotonnak tűnik, de legalább nyugalom van és, hát be kell osztanom az erőmet. Hol vannak már azok az idők, amikor éjszakás műszak után le sem feküdtem vagy például egymás után két meccset játszottam le.

Újabban inkább szemlélődöm. Nézem legutóbbi ügyfelem és miközben panaszkodik, arra gondolok, hogy csoda, hogy egyáltalán ez az ember még él. És most nem ironizálok. Ha csak a nagy része igaz, annak, amit elmondott, az életben már annyi sorscsapás érte, hogy szép tőle, hogy így talpon tudott maradni. Sok rossz döntés és annak következményei. Valahogy a szerencse is mindig elpártolt tőle. Tervei vannak és valamiféle küldetéstudata. Legszívesebben azt tanácsolnám, hogy ne csináljon semmit magától (abból baj nem lehet), de persze ezt nem mondhatom. Vagy éppen tárgyalok egy vállalkozóval. A beszélgetésből az jön le, hogy az alkalmazottakat csak eszköznek tekinti a vállalkozásának gyarapodására. Ha a legkisebb gondja van bármelyikükkel, közli vele, hogy a kapuban tízen állnak készenlétben, hogy felvegyék helyette a munkát. Gyomorforgató, ráadásul nem érti, miért olyan erős nála a fluktuáció. Persze, nem lehet általánosítani. Volt már szociális beállítottságú vállalkozó ismerősöm is, de ő nagyon vallásos volt.

Visszatérve az otthoni dolgokra, van egy kutyánk, Freddynek hívják. A nejem szereti a horrorfilmeket (én ki nem állhatom), a kutyám a nevét A Rémálom az Elm utcában Freddy Krueger-éről kapta. (A testvére a szembe szomszédunknál lakik, őt Démonnak hívják.)
Nagyon találó elnevezés, telitalálat. Volt, hogy már feljelentettek minket az önkormányzatnál, mert a kutyánk éjszaka csavarog. (Amikor, egyébként mindenki alszik.) Hátul fakerítésünk van, ő időnként csinál rajta kijáratot, én visszacsavarozom, majd kezdődik minden elölről. Amúgy minden szökése után lelkiismeret furdalása van, ez látszik rajta. Bosszankodom, de valahol megértem őt, a szabadság vágya hajtja őt. Időnként a szukák utáni vágya:-) Akkor, viszont nagyon pipa vagyok, amikor a reggeli kávémat nem engedi meginni. Elém áll és addig csahol, amíg valami kaját nem kap. Ha az álmosságtól nem ugrom neki mindjárt, a nyomatékosság kedvéért a szájával megfogja a lábfejem és úgy ösztönöz. Egyébként Németjuhász-Labrador keverék. A télen nagyon beteg volt már a legrosszabbra gondoltunk, aztán váratlanul jobban lett. Mindegy, legalább nem unatkozunk. Októberben várjuk a soproni vendégeinket, két nővér, a három gyerekkel, ők valahogy mindig feldobják a szürke hétköznapokat. Kirándulások, Karaoke, Scrabble, koktélok, nagy kajálások, van, hogy átbeszélünk egy fél éjszakát, szóval jól érezzük magunkat. Ha jól sikerül, majd megírom, jobb időt mindenkinek.