Napi rutinjaim

Öregszem. Az is lehet, hogy egyszerűen csak kényelmes vagyok. Egy ideje gyanúsan figyelgetem saját magam, miért van, hogy egyik napom, olyan, mint a másik. Rendjén van ez így? Hétköznapokon, ugyanazok a dolgok ismétlődnek. A reggeli kávé után a gépemen megnézem az időjárást, a svájci frank alakulását, a napi híreket, baráti köröm leveleit, a társasági oldalakon, pedig azt, hogy éppen kivel, mi történt. A napi munkám után, otthon elolvasom kedvenc újságom, lenyírom a füvet, kocsit mosok, edzésre megyek vagy, ha éppen jólesik, akkor szundítok egyet. Este Derrick, vagy valami bűnügyi film, ha kedden vagy szerdán Bajnokok Ligája forduló van, akkor nézem a focit. Tényleg, a gyerekektől is meg szoktam kérdezni, hogy mi volt az iskolában. Este pedig, ha van kedvem hozzá, én csinálom a vacsorát. (Ha nincs, a nejem.) Esetleg ő megbíz valami házimunkával, rendrakás, bevásárlás, aztán elmagyarázza, mit csináltam rosszul. Még mielőtt ismeretlenek, valami pszichopatának gondolnának, szerintem csak egy átlagember hétköznapját írtam le. Lehet, hogy ez így elég monotonnak tűnik, de legalább nyugalom van és, hát be kell osztanom az erőmet. Hol vannak már azok az idők, amikor éjszakás műszak után le sem feküdtem vagy például egymás után két meccset játszottam le.

Újabban inkább szemlélődöm. Nézem legutóbbi ügyfelem és miközben panaszkodik, arra gondolok, hogy csoda, hogy egyáltalán ez az ember még él. És most nem ironizálok. Ha csak a nagy része igaz, annak, amit elmondott, az életben már annyi sorscsapás érte, hogy szép tőle, hogy így talpon tudott maradni. Sok rossz döntés és annak következményei. Valahogy a szerencse is mindig elpártolt tőle. Tervei vannak és valamiféle küldetéstudata. Legszívesebben azt tanácsolnám, hogy ne csináljon semmit magától (abból baj nem lehet), de persze ezt nem mondhatom. Vagy éppen tárgyalok egy vállalkozóval. A beszélgetésből az jön le, hogy az alkalmazottakat csak eszköznek tekinti a vállalkozásának gyarapodására. Ha a legkisebb gondja van bármelyikükkel, közli vele, hogy a kapuban tízen állnak készenlétben, hogy felvegyék helyette a munkát. Gyomorforgató, ráadásul nem érti, miért olyan erős nála a fluktuáció. Persze, nem lehet általánosítani. Volt már szociális beállítottságú vállalkozó ismerősöm is, de ő nagyon vallásos volt.

Visszatérve az otthoni dolgokra, van egy kutyánk, Freddynek hívják. A nejem szereti a horrorfilmeket (én ki nem állhatom), a kutyám a nevét A Rémálom az Elm utcában Freddy Krueger-éről kapta. (A testvére a szembe szomszédunknál lakik, őt Démonnak hívják.)
Nagyon találó elnevezés, telitalálat. Volt, hogy már feljelentettek minket az önkormányzatnál, mert a kutyánk éjszaka csavarog. (Amikor, egyébként mindenki alszik.) Hátul fakerítésünk van, ő időnként csinál rajta kijáratot, én visszacsavarozom, majd kezdődik minden elölről. Amúgy minden szökése után lelkiismeret furdalása van, ez látszik rajta. Bosszankodom, de valahol megértem őt, a szabadság vágya hajtja őt. Időnként a szukák utáni vágya:-) Akkor, viszont nagyon pipa vagyok, amikor a reggeli kávémat nem engedi meginni. Elém áll és addig csahol, amíg valami kaját nem kap. Ha az álmosságtól nem ugrom neki mindjárt, a nyomatékosság kedvéért a szájával megfogja a lábfejem és úgy ösztönöz. Egyébként Németjuhász-Labrador keverék. A télen nagyon beteg volt már a legrosszabbra gondoltunk, aztán váratlanul jobban lett. Mindegy, legalább nem unatkozunk. Októberben várjuk a soproni vendégeinket, két nővér, a három gyerekkel, ők valahogy mindig feldobják a szürke hétköznapokat. Kirándulások, Karaoke, Scrabble, koktélok, nagy kajálások, van, hogy átbeszélünk egy fél éjszakát, szóval jól érezzük magunkat. Ha jól sikerül, majd megírom, jobb időt mindenkinek.

Első elnöki interjúm a csapatról

Nyilatkoztam a helyi lapnak és úgy döntöttem, hogy az interjút közzéteszem a blogomban is. Túl van a csapatunk két mérkőzésen, érdekessége, hogy az elsőt 6:1-re elvesztettük, a másodikat ugyanennyire megnyertük. Szóval tegnap kitettek magukért a fiúk, volt is este nagy ünneplés. Remélem a folytatásban is hasonló jó játékkal rukkol ki a csapat.

Íme az interjú!

1.) Hogy jött az ötlet, hogy jelölteted magad elnöknek?

A sportegyesület megalakulását természetesen megelőzték bizonyos háttérbeszélgetések, olyanokkal, akik már régóta szerették volna, hogy a faluban újra beinduljon a sportélet, de az önkormányzat részéről is megkerestek ebben a témában. Akkoriban sokat gondolkodtam azon, hogy egyáltalán fontos-e az nekem, hogy én legyek az elnök, de mivel az alakuló ülésen más jelölt neve nem merült fel, így magától megoldódott a dilemmám.

2.) Kik segítették, segítik a munkádat?

Ez a történet egy kicsit hasonló az én elnökjelöltségemmel. Az alakuló ülés előtt nem egyeztettünk az elnökségi tagok jelölésével kapcsolatban, ezért az öt jelölt közül, szinte mindenki meglepődött, amikor a jelöltek személye nyilvánosságra került. Rövid gondolkodás után vállalták a jelölést, amit a közgyűlés egyhangúan elfogadott, hasonlóan történt a bizottsági tagok megszavazása is.
Az eddigi tapasztalatok után elmondhatom, hogy minden elnökségi tag segíti a munkámat. Az alelnökkel rendszeresen egyeztetek, sok tanácsot ad. Dénes öcsémen keresztül szereztük be a kapufákat, ami egyébként jelentős kiadást jelentett volna az egyesületnek, a helyi kocsmáros segít a szponzorálásban, két fiatal játékosunk, Gergő és Erik leginkább az operatív munkából vette ki a részét. Gergő a csapat körüli teendőkben, Erik az egyesület működésében, szponzorok felkutatásában, a honlapunk színvonalas működtetésében jeleskedik.
A felügyelő bizottsági tagok munkája még csak most kezdődik, hiszen a közelmúltban jegyezték be az egyesületünket a cégbíróságon.
A fegyelmi bizottsági tagok a bajnokság beindulása után (augusztus közepe) aktivizálódnak. Remélhetőleg nem kell gyakran összeülniük, mert a társaságban a fair-play szellem uralkodik, másrészt a sárga és piros lapos büntetések pénzbüntetéssel is járhatnak, amit az MLSZ felé kell az egyesületnek befizetni.

3.) Mik a terveid a közeljövőben a csapattal?

Mielőtt a terveinkről beszélnék, az eddigi eredményeinkről is ejtenék néhány szót. Az egyesület bírósági bejegyzéséről és a kapufák beszerzéséről már beszéltem. Nagyon fontosnak tartom, hogy a játékoskeret már a helyi fiatalokból rendelkezésre áll, őket kellene még 2-3 tehetséges idegenlégióssal kiegészíteni. A jelöltjeink már megvannak. Az Arany Ászoktól kaptunk egy garnitúra minőségi sportfelszerelést és rendelkezünk még két garnitúra (gyakorló) szereléssel is. Az induláshoz szükséges anyagi feltétel, köszönhetően a falu polgárainak anyagi áldozatvállalásának is, rendelkezésre áll.
A terveink között szerepel a pilinyi sportpálya felújítása, ez az esős idő miatt elhúzódik, emiatt az első szezonban a szécsényfelfalusi pályán lesznek a "hazai" mérkőzéseink. Itt szeretném megköszönni Szécsényfelfalu önkormányzatának ehhez a pozitív hozzáállást, hiszen ingyen rendelkezésünkre bocsájtják a pályát és az öltözőt.
Terveink között szerepel, hogy pályázat útján nálunk is felépüljön egy öltöző. Szeretnénk a pálya köré elválasztó teret és kispadokat, ülőhelyeket kialakítani, ehhez az anyagok és az eszközök rendelkezésünkre állnak. Jelenleg problémát jelent, hogy bár az induláshoz igen, az egyesület működtetéséhez (pl.: játékvezetők kifizetése, útiköltségek, stb.) még nincs meg a megfelelő pénzkeretünk. Az önkormányzat szűkös anyagi lehetőségeihez képest segít, de fontos feladatunk további szponzorok felkutatása. 2012-től már tudunk pályázni NCA (Nemzeti Civil Alap) programokra, ezért remélhetően a jövőben ez nagyban segíteni fogja a működésünket.
Fontosnak tartom elmondani, hogy "D" licences, rutinos edzővel rendelkezünk. Az első időszak a csapatépítés időszaka lesz. Most kell lerakni az alapjait, egy olyan csapatnak, akiknek a tagjai a későbbiekben még nagyon szép eredményeket elérhetnek a megyei harmadosztályú bajnokságban.

4.) Megfordult-e a fejedben, hogy játékosként is kivedd a részed?

Egész eddigi életemben fontos szerepet játszott a labdarúgás, egyszerűen imádom ezt a sportot, a focit még annak idején a PSE-ben kezdtem. Korábban három csapatban is megfordultam nagypályán, a megye mindhárom osztályában. Az elmúlt évtizedeket az ízületeim, főleg a bokám nagyon megérezték, hol itt fáj, hol ott szúr. Az igazolásomat természetesen meg fogom csináltatni, de én már csak kiegészítő emberként szerepelek, ha egyáltalán szükség lesz arra, hogy pályára lépjek és maximum 30 percet vállalok.

Köszönjük, hogy rendelkezésünkre álltál!

Kell egy csapat!

Még a múlt ősszel egy bejegyzésemben írtam arról, hogy gyűjtést szerveztünk egy labdarúgócsapat beindításához és majd még visszatérek rá. Talán babonából sem mertem azóta erről írni, úgy voltam vele, majd akkor, ha benevezünk és be tudjuk fizetni a játékengedélyeket. Tegnap ez megtörtént és úgy gondolom, hogy ezekben a nehéz időkben elmondhatjuk, hogy megszereztük első győzelmünket. Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz. Én, mint a csapat elnöke, kicsit úgy éreztem magam, mint a Garas alakította karakter a Régi idők focijában. Pénz, pénz és megint csak pénz és rengeteg nehézség és küzdelem. De győztünk és ez a lényeg. Az induláshoz és a feltételek megteremtéséhez szükséges pénz gyakorlatilag elfogyott, a működéshez bérletek eladásával és lehetséges szponzorok felkutatásával próbáljuk megszerezni a feltételeket.

Utólag is azt mondom, megérte a fáradtságot. Amikor látom az edzőmeccsek előtt a játékosok csillogó tekintetét, az örömöt, hogy focisták lettek ill. akik már korábban máshol játszottak, most saját falujuk győzelméért küzdhetnek, szóval megérte. A csapat átlagéletkora kb. 21-22 év. Ezek a fiatalok együtt gyerekeskedtek, együtt nőttek fel, így remélem tudnak, majd így, egymásért is küzdeni. Lehet, hogy az első idényben kapnak egy-két nagy ruhát, de ha megfelelő rutinnal rendelkeznek, majd jönnek az eredmények is. Az a kispályás egykori csapatom jut eszembe, hogy amikor annak idején elindultunk, mi is beleszaladtunk vereségekbe, aztán mikor összeállt a csapat, onnantól kezdve szinte mindig győztünk, éveken keresztül. Hogy, mi volt a titkunk? Annak idején minden évben részt vettünk Fonyódligeten egy tornán, ahol 4 éven keresztül 20 csapatból bekerültünk a legjobb 4 közé. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy aztán mindig is negyedikek maradtunk, ennek oka az előző este túlzásba vitt sörözés, ünneplés volt és az, hogy addigra a sérülések miatt általában csere nélkül vagy egy cserével játszottunk már a négy között. Az egyik ilyen ünneplés estéjén Jani barátom, az intézőnk, edzőnk köszönőbeszédet intézett a csapat ott lévő tagjaihoz. Lassan, kicsit elérzékenyülve beszélt és lényegében a következőket mondta. "Nem túl jó az erőnlétetek, kész csoda, hogy eljutottunk idáig. A játék sem nagyon megy, mégis, a mezőnyben több jobb képességű csapat volt, akit legyőztetek.

És tudjátok, miért?

Azért, mert szeretitek egymást, szerettek focizni és tudtok egymásért játszani. Azért, mert, ha valamelyikőtöknek gyengébben megy, a másik jobban odateszi magát. Képesek vagytok arra, hogy az egyéni játékot alárendeljétek a csapatjátéknak. Néha meg kell szakadni a pályán és ha szükséges, akkor ti ezt teszitek. Ez a sikereitek titka." Sajnos ő már nincs közöttünk, de az akkori szavai mélyen belém ívódtak.

Túl vagyunk egy vb döntőn, nem volt túl színvonalas, több gyenge meccset láthattunk, de volt néhány szenzációs is. Abban reménykedem, hogy négy év múlva Brazíliában az igazi játéké lesz a főszerep és bevezetik majd a technikai újításokat. Tényleg, kik is voltak a mostani döntő résztvevői? Csak ne lenne mindig igazam :-)

Kis esti zümmögés

Mondhatnánk, és délutáni is, mikor meghalljuk a tv-ben a dél-afrikai világbajnokság közvetítésének jellegzetes hangját, a vuvuzelát. A világ legnépszerűbb eseményéről van szó és, ha történetesen Afrika nagy részén közvetítenék az Európa bajnokságot is, valószínűleg az átvenné a helyet a második helyezett olimpiai közvetítéstől. A világbajnokságnak óriási ereje és hatása van, ideszámítva az esemény üzleti lehetőségeit is, ebben az egy hónapban ez a világ központi témája. Mint, kívülállók, sajnos már jó ideje, hol bosszankodva, hol a győzelem mámorától megrészegülve, a feleségeket, barátnőket messzire elüldözve, nézzük magunk előtt azt a bizonyos dobozt. Hol van már a „86-os” vb, amikor esélyesként, akkori cégemnél a portás bácsival a himnuszunkat felállva hallgatva, néztük a nyitómeccsünket. Azóta is keressük a vereség okait, amiről egy korábbi blog bejegyzésemben már írtam, de térjünk vissza a mostani vb-hez.

A mérkőzések kb. 70%-át láttam, történjen most így a vb félidejében egy kis számvetés, igaz még a hátralévő közel két hétben jön a java. Nézzük először a kiesőket még a csoportmeccseken.
Franciaország: Korábbi kedvenceimnek (tudom, Trianon miatt nem sokan drukkolnak nekik kis hazánkból, de szerintem a csapat gerince már évek óta a Francia gyarmatokról bevándorolt szülők leszármazottai és a többiek is, vajon, mit tehetnek apáik bűneiért, mert Trianon bűn volt!) most nem drukkoltam, mert egyszerűen nem tetszett a játékuk. Evra csapatkapitányi kinevezése egy tévedés volt, de nem ez volt a legnagyobb baj, hanem a széthúzás és Domenechnek, ennek a felfújt hólyagnak az alkalmatlansága. Mi az, hogy egy vesztes meccsen nem fog kezet az ellenfél edzőjével, ez nonszensz. A legutóbbi vb-n sem ő, hanem Zidane vezette döntőbe a franciákat. Talán, majd Blanc helyre teszi ezt a társaságot.
Dél-Afrika: A vb-k történetében először, mint házigazda csapat nem jutottak tovább, de a szerzett 4 pontjuk egyébként nem rossz eredmény. Sajnos, a jelenlegi garnitúrában nem volt több, kellett volna még néhány Tshabalala és Parreirát is előbb kellett volna odavinni edzőnek.
Görögország: Ebben a csoportban lett volna esélye tovább jutni, de ez a csapat már nem tud annyit, mint az EB-t nyert válogatott, Rehhagel is érzi ezt, ezért áll tovább.
Nigéria: Nagy csalódás, összesen egy döntetlen, nincs mit többet mondani.
Szlovénia: Sajnálom őket, mert nagyon közel álltak a továbbjutáshoz, jobban megérdemelték volna, mint az angolok.
Algéria: Már ott voltak a továbbjutás kapujában, de aztán a hosszabbításban jött Donovan.
Ausztrália: Legutóbb négy ponttal tovább jutottak, most nem volt elég.
Szerbia: Csak Németország ellen játszottak igazán jól és ez kevés volt.
Dánia: Japán ellen ők voltak az esélyesek, de nem tudtak mit kezdeni, az örökmozgó japánokkal, eredménye kiesés.
Kamerun: A vb talán egyik legnagyobb csalódása, nulla ponttal estek ki, E’too-t eszi biztos a méreg.
Új-Zéland: A vb előtt nem sok esélyt adtak nekik, ehhez képest veretlenek maradtak, de mit ér mindez, hiszen így sem jutottak tovább.
Olaszország: Franciaország és Kamerun mellett a harmadik csalódást keltő csapat, színtelen, kedvetlen volt a játékuk, nem tudom négy év alatt, hogy tudott ez a csapat így leamortizálódani.
Elefántcsontpart: Kár értük, a portugálok Észak-Korea elleni nagy gólarányú győzelme tette be nekik azt a bizonyos kaput.
Észak-Korea: Brazília ellen jól játszottak, aztán Portugália ellen nagyon elszálltak, Elefántcsontpart ellen már tisztes vereség.
Svájc: Jó kezdés után nagyon visszaestek így törvényszerű volt a kiesésük.
Honduras: Jó egyéni képességű, de nagyon szétszórt csapat benyomását keltette bennem.

A csoportmeccsek után így maradt az amerikai földrészről hét, az európairól hat, két ázsiai és egy afrikai csapat. Ráadásul az európaiak a sorsolás szeszélye folytán egymás ellen játszottak, nézzük most a folytatást.

Uruguay: A torna egyik meglepetéscsapata, legyűrték nehezen Dél-Koreát is, Ghána szerintem megállítja őket, de az utóbbi 40 év talán legjobb uru-csapata.
Argentína: A torna egyik esélyese, Mexikót könnyebben verték, mint gondoltam, Németország ellen is ők az esélyesek, csak Messinek kellene még belejönni, mert kicsit fásultnak tűnik. Maradona helyében én nem hagytam volna otthon Gambiassót, Zanettit, a játékmester Riquelmét. Ez még visszaüthet.
Mexikó: Jó játék, szép eredmény, csak rossz sorsolás.
Dél-Korea: Bírói segítség nélkül is megy, az uruk ellen nem volt szerencséjük.
USA: Ghána ellen elbuktak. Kellene még a csapatba egy csatár Donovan mellé és 1-2 kreatív játékos, mindent erőből és lelkesedésből nem lehet megoldani.
Németország: Eddig szép teljesítmény és a németeket soha nem lehet leírni. Nagyon fiatal a csapat, a továbbiakban le kellene győzni Argentínát és valószínűleg Spanyolországot, ez így elsőre kicsit meredeknek tűnik.
Anglia: Egy fabatkát sem adtam volna, hogy sokáig elhúzzák, pedig szeretem az angol focit, végig kapus és csatár problémákkal küszködtek. Rooney a vb egyik sztárjelötje volt, csalódást keltett.
Ghána: Az egyetlen állva maradt afrikai csapat, Brazília, esetleg Hollandia megállíthatja őket, de a támadójátékuk fantasztikus.
Hollandia: Ők az én egyik favoritjaim, de ebben a csapatban még több van, még úgy is, hogy eddig minden mérkőzésüket nyerték. Most kellene rátenni még egy lapáttal.
Paraguay: Uruguay mellett a torna másik meglepetéscsapata, de a végelszámolásnál nem lesznek ott.
Japán: Rengeteget fejlődtek, Dél-Korea mellett őket tartom képesnek arra Ázsiából, hogy a következő 20 évben világbajnoki döntőt játsszanak.
Szlovákia: A csoportból a továbbjutásuk, főleg Olaszország legyőzése, óriási siker, éppen Szlovákiában egy focitornán tartózkodtam ebben az időben, nagyon büszkék voltak. A hollandok ellen már nem nagyon volt esélyük, de jól tartották magukat.
Brazília: A torna legnagyobb esélyese, úgy is, hogy jelenleg nincs köztük Ronaldo vagy Ronaldinhó képességű játékos, Kaká egyelőre formán kívül játszik. Viszont csapatban nagyon erősek és motiváltak. Nagyon meggyőzőek, nehéz lesz őket megállítani.
Spanyolország: Ők az én másik favoritjaim, kicsit nehezen jöttek bele és ez jó jel, mert általában a későbbi győztes valami miatt rosszul kezdi a vb-t. Villa mellé még fel kellene nőni Torresnek, remélhetőleg majd ő is formába lendül. A legjobb középpályás sorral rendelkezik és jobb a sorsolásuk, mint a vetélytársaknak.
Portugália: A spanyolok szerintem megállítják őket, de eddig nem okoztak csalódást, ha mégis győznek, akár még döntősök is lehetnek.
Chile: Nagyon szimpatikus volt, ahogyan a brazilok ellen öt támadóval rohamoztak, mindent egy lapra téve fel. Sajnálom a kiesésüket, de vannak jobbak náluk.

Szóval, mint már a fentiekből is kiderült, akkor Hajrá Spanyolország és ha netán mégsem jut el a döntőig, akkor Hollandia, ha ő sem, akkor a továbbiakban csak szemlélődő leszek. Valami azt súgja egyikük, talán mindkettő biztosan ott lesznek.

Térségi csapatépítőnk hiteles története

Túl vagyok egy csapatépítő tréningen, amelynek én voltam a főszervezője. Az alábbiakban leírom az élményeimet, tapasztalataimat, hátha valaki hasznát veszi vagy kedvet csinálok ilyen programokhoz. Az előzményekről annyit, hogy volt rá pénzünk, energiánk és ami a legfontosabb, drága főnökeink engedélyt adtak rá, hogy két napos szakmai programunkat (hogy, az egyik kolléganőm mondta) megfűszerezve, csapatépítés jelleggel, szabadidős programokat szervezzünk. Persze, szigorúan munkaidő után.

Nagy lelkesedéssel vágtam bele a szervezésbe, amitől leginkább féltem az az időjárás ill, hogy ezeknek a városi népeknek (az ország hét városából érkeztek) vajon, mennyire jönnek be az általam megálmodott vidéki programok. A szakmai programmal nem untatnék senkit, lényeg, hogy megbeszéltünk mindent, amit kellett, mondhatnám megcselekedtük, amit megkövetelt a haza. Az időjárásról annyit, hogy nagyon rosszul indult, de délutánra verőfényes napsütésbe ment át és nagyon tiszta lett a levegő, sőt az éjszakára beharangozott vihar (mit vihar, orkán) hál Istennek elmaradt. Az első nap késő délutánjának fő programja az ipolytarnóci ősmaradványok természetvédelmi területének túrája volt. A fő attrakció a megkövesedett fa, a többmillió éves lábnyomok és a 3 ill. 4D-s mozi megtekintése volt. Mi most csak idő hiányában, a mozik közül, csak a 3D-s filmet néztük meg, aki megteheti és arra jár nézze meg, óriási élmény. Ipolytarnóc után megnéztük kedvenc horgásztavamat, a Komravölgyi víztározót, ahol a szemünk láttára fárasztottak ill. vettek ki egy közel 9 kilós pontyot. Kollégáim, mint valami japán túristák vadul fényképeztek és dícsérték a tavamat, hogy milyen jó horgászhely. Jönnének, olyankor, mikor egész nap egy mozdítás sincs, dehát, ilyen az élet. Még mindig a tónál történt, hogy az egyik kolléganőm nadrágjába belement valami bogár, kétszer is le-fel vette, nem is gondoltam, hogy az ilyen helyzet milyen jó kedvet tud csinálni egy társaságnak. Igaz, ő, annyira nem élvezte. A szállásunkra, ami szülőfalumban volt (részben költségkímélés okán) már farkaséhesen érkeztünk. A két szakácsomról szeretném elmondani, hogy ezúton is köszönet a kitartásukért és a remek kajáért. Talán jótanácsként, fogadjátok meg, hogy aki hosszan elkészülő vacsorához, olyan szakácsokat fogad, akik szeretik a jó italokat, az vagy eldugja előlük, vagy az alábbi módszert alkalmazza. Mondom még reggel Gabi szakácsnak: Te, az Imre tudod nem bírja a rövidet, ne engedd már, hogy ilyet igyon, mert estig ki kell tartanotok. Aztán félrehívtam Imrét: Te a Gabi tudod nem bírja a ........ A lényeg, hogy ezek egész nap egymásra vigyáztak, persze a vacsora után elengedték magukat, de akkor már szabad volt:-)

Ja, majd elfelejtettem mondani, hogy a vacsora halászlé volt szegediesen és túróscsusza tárcsán elkészítve. Valamelyik hülye humoristánk mondta, hogy ilyen kaja után megnyalta a terepjáró mind a négy kerekét. Vacsora után tájjellegű italokat kóstoltunk, majd irány a hangzatos nevű Amnézia Söröző egy közös Karaoké éneklésre. Jól szórakoztunk, ami külön öröm, hogy a jó hangulat mellett nem volt baj senkivel. Dénes barátomról a helyi Polgárőrség parancsnokáról még nem beszéltem, ő biztosította a helyszínt, ami abból állt, hogy az ajtóban állva, kezében általában egy üveg sörrel, hol kifelé, hol befelé nézegetett. Előttünk egy órával ment el, mondtam is neki másnap, hogy igazán rendes, hogy így vigyázott ránk. Mondja erre huncut mosollyal, hogy igazából azért volt olyan sokáig, hátha valamelyik lány elkóborol a nyájból. Aztán a végén már annyira könnyűnek érezte magát, hogy nem érzett magába annyi erőt, hogy leteperje:-)

A másnapi szabad program már könnyebb volt: séta a faluban, a falu templomának, középkori harangjának a megtekintése, aztán könnyes búcsú, megegyezve abban, hogy egy hónap múlva találkozunk Nyíregyházán. Igaz, ez már egész napos szakmai nap lesz. Nem tudom kollégáim közül mennyien olvassák blogomat (talán ketten biztosan), de a zenegépben nem volt, ezért most így neten keresztül küldöm ezt a számot és köszönök mindent: http://www.youtube.com/watch?v=TJTfU5_PqG4

Dr. Wallach - Az egészségről

Még január elején kaptam ezt az írást egy jó ismerősömtől (jellemző módon az egészségügyben dolgozik) és magamfajta hipohondernek, kincs az ilyen írás. Ilyenkor megfogadom magamban, hogy az írásban lévő tanácsok alkalmazását magamra nézve kötelezővé teszem. Aztán egy kis idő elteltével megfeledkezem róla, majd a következő hasonló cikk olvasása ismét nagy örömet és elégedettséget kelt bennem, aztán azt is elfeledem és minden kezdődik előlről.

De most legalább közkinccsé teszem, így más is elgondolkodhat az írás tartalmán, esetleg változtat életformáján, figyelembe veszi az itt leírtakat. Mindenesetre a 120-140 év élettartam meredeknek tűnik, de a vitaminok és ásványok megfelelő mértékű szervezetbe juttatását kólás, hamburgeres világunkban én is nagyon fontosnak tartom. Íme az írás.

Dr Wallach az egészségről

Dr. Wallach egy igen népszerű orvos Amerikában, akit 1991-ben Nobel- díjra jelöltek.
(Egy moszkvai előadás szövege lett felvéve, a fordító megőrizte az előadó sajátos szóhasználatát.)

Nagy örömömre szolgál, hogy találkozhattam Önökkel.
Én egy farmon nőttem fel, St. Louis nyugati részén. Az 50-es években elkezdtünk marhákat tenyészteni. Ha ismerik a marhatenyésztést, bizonyára tudják, hogy a profithoz vezető egyetlen út önállóan megtermelni a kukoricát, a szójababot és a szénát. A malomban megőrölték ezeket, és rengeteg vitamint és ásványt adtak hozzájuk, így készült a marhatáp. Hat hónap múlva a marhákat piacra lehetett vinni. Gondosan szelektáltuk őket, a legjobb egyedeket magunknak hagytuk.
Az érdekes, hogy miután ennyire gondosan, saját kezűleg készítettük a marhatápot, képzeljék el, sosem szedtünk semmilyen ásványt és vitamint. Pedig fiatalok voltunk, és legalább 100 évig akartunk élni fájdalom és betegség nélkül.
Ez nagyon izgatott engem, és egyszer megkérdeztem az apámtól: „Mondd apa, nekünk miért nem ugyanúgy csinálod az ennivalót, mint a teheneknek?” Apám nagyon bölcs gondolatot ajándékozott nekem, ő azt mondta: „Hallgass fiam, értékeld azt, hogy mindennap friss élelmiszerhez jutsz a farmról. Remélem érted.” Természetesen többet nem zaklattam őt, mert nem akartam, hogy ne kapjak ebédet vagy vacsorát. Később mezőgazdasági iskolába mentem, amelyet elvégezve tudományos fokozatot kaptam, és állattenyésztési, gabonatermesztési és földtani szakember lettem.
Ezután két évre elutaztam Afrikába. Ott teljesült a gyermekkori álmom, együtt dolgozhattam Maur Parkinsonnal. Sokan emlékeznek rá a könyvei miatt, nagy ember.
Két év múlva táviratot kaptam. A St. Louis-i állatkert, állást ajánlott nekem. A Nemzeti Egészségügyi Intézet 78 millió dolláros támogatást nyújtott az állatkertnek, és szükségük volt egy állatorvosra, aki az állatkertben kimúlt állatokat boncolta volna.
Én beleegyeztem, odamentem dolgozni, de természetesen nem csak ebben az állatkertben kellett boncolnom az állatokat, hanem a brookwaldsi, chicagói, New York-i, Los Angeles-i és más állatkertekben is. A környezetszennyezésre szuper érzékeny egyedeket kellett megfigyelnem, mert a 60-as években még senki sem volt tisztában az ökológiai problémákkal és katasztrófákkal. Szóval, a halál okainak feltárásához 17 500 boncolást végeztem el, és a következő eredményre jutottam: Minden állat és ember, amely természetes halált halt, a tápanyag hiánya miatt halt meg.
A kémiai és biokémiai elemzések eredményei pontosan arra mutattak, hogy a halál a helytelen táplálkozás eredményeként következik be, és ez annyira meglepett engem, hogy visszatértem a marhák táplálásához.
75 tudományos cikket írtam, 8 tankönyvet más szerzőkkel együtt és egy könyvet önállóan. Ezt a könyvet 140 dollárért vásárolták orvostanhallgatók. 1700 újságban közölték a cikkeimet, felléptem tévéműsorokban és sok egyéb helyen.
De akkor, a 60-as években aránylag kevesen voltak, akiket érdekeltek volna a munkáim a táplálkozásról. Mit tehettem? Kénytelen voltam visszaülni az iskolapadba, és orvosi képzettséget szerezni, ami lehetővé tette, hogy használjam azt a tudást, amit még az állatorvosi egyetemen szereztem.
Bármilyen meglepő, de működött. 15 évig dolgoztam Arizonában, ahol közönséges orvosi praxisom volt. Ma szeretném megosztani Önökkel azokat az ismereteket és következtetéseket, amelyeket ez alatt a 10-12 év alatt gyűjtöttem. És ha csak a 10%-át jegyzik meg annak, amit itt hallani fognak, elég sok kellemetlenséget és szenvedést, meg egy csomó pénzt fognak megtakarítani, és sok évvel meghosszabbítják az életüket. De ezeket az éveket nem kapják meg csak úgy, csak bizonyos erőfeszítések árán.
Most a legfontosabbat szeretném elmondani.
Az ember élettartamának genetikai potenciálja 120-140 év.
Napjainkban mindössze öt olyan népcsoport van, amelyek képviselői 120-140 évig élnek. Ezek keleten, Tibetben és Nyugat- Kínában élnek. Ezek a népcsoportok szerepelnek James Hilton „ Az elveszett horizont” című könyvében, amelyet még 1964-ben írt.
A könyv adatai szerint a legidősebb ember a kínai Li doktor volt, aki Tibetben született. Amikor betöltötte a 150. Életévét, a császári kormánytól oklevelet kapott, amely bizonyította, hogy tényleg 150 éves, 1677-ben született. Amikor betöltötte a 200. Életévét, akkor egy másik oklevelet kapott. A dokumentumok azt bizonyítják, hogy 256 éves korában halt meg. Amikor 1933-ban meghalt, írtak róla a New York Times-ban és a London Times-ban, ahol elég jó dokumentumokkal alátámasztották a leírtakat. Lehet, hogy mindössze 200 éves volt, nem 256 éves…
Kelet- Pakisztában élt egy népcsoport, akik bogazoknak nevezték magukat. Ők is híresek voltak a hosszú életükről, 120-140 évig éltek. A volt Szovjetunióban a grúzok, akik szeretik a savanyú tejtermékeket, 120 évig élnek. Az örmények, abháziak, azerbajdzsániak nagyon jól tartják magukat 120-140 évesen is.
1973-ban, a National Geographic januári számában külön cikk jelent meg azokról az emberekről, akik 100-nél több évet éltek. A cikk bőségesen el volt látva illusztrációkkal, amelyekről annyira híres a lap. A sok fénykép közül három nagyon megmaradt az emlékezetemben.
Az egyiken egy 136 éves nő volt. Fotelben ült, kubai szivart szívott és vodkát ivott, éppen valamilyen ünnepségen vett részt. Nagyon jól mutatott, nem volt ágyhoz kötve egy szociális otthonban, ahol ráadásul havonta 2000 dollárt kellene fizetnie az ellátásért. 136 évesen élvezte az életét.
A másik fényképen két házaspár volt, akik éppen a 100. És a 115. Házassági évfordulójukat ünnepelték.
A harmadik fényképen egy férfi volt, aki Örményország hegyvidékein teát szüretelt, munka közben egy kis rádiót hallgatott. Az anyakönyvi bejegyzések – születési dátuma, keresztelési dátuma, gyermekei születési dátumai- szerint ő volt akkor a legöregebb ember a Földön.
A nyugati féltekén a hosszú életükről híres emberek az Andok indiánjai, akik Ecuadorban, illetve Peru dél-keleti részén élnek. A Titikaka-törzs legöregebb képviselői akár 120 évig is élnek.
Guinness Rekordok könyvében szereplő, virginiai lakos Margaret Pitch, mint a legöregebb amerikai, 115 éves korában halt meg. Egy esés következtében hunyt el. Ki találja ki, mitől halt meg? Így van, a csontritkulástól. Ez a nő kalciumhiánytól halt meg. Nála nem volt szívelégtelenség, rák vagy cukorbetegség, de három héttel az esés után meghalt, mert a szervezetében nem volt elég kalcium. Érdekes, a lánya azt közölte, hogy a halála előtt Margaret Pitch nagyon kedvelte az édességet. Ez az ismert Pike- betegség, majd beszélünk róla.
Általában, ha nagyon hódolunk a csokoládénak és más édességnek, az azt jelenti, hogy a szervezetünkben króm- és vanádiumhiány van.
A nigériai Baue törzs főnöke 126 évesen halt meg. Temetésén az egyik felesége azzal dicsekedett, hogy a férjének halálakor az összes foga megvolt, ami azt jelenti, hogy a belső szervei is kellőképpen ellátták a funkcióikat.
Szíriában 1933. Júliusában egy férfi 133 éves korában hunyt el. Nem azért került a Guinness Rekordok könyvébe, mert 133 évet élt, és nem azért, mert 80 éves koráig négyszer nősült, hanem azért, mert 80 éves kora után még 9 gyermeket nemzett. Ha megszámoljuk, hogy minden gyermek 90 napig az anya hasában fejlődik, legalább 1 évig szopik, és még egy év van a gyermekek között, akkor kijön az, hogy ez az ember 100 éves kora után is apa lett. Ezért került bele a rekordok könyvébe.
Úgyhogy ne búsuljanak Uraim, van még remény!
Most pedig következzék egy kis tudomány:
Arizonában 1993. Novemberében érdekes kísérletet végeztek. Három fiatal pár három évig teljes elszigeteltségbe vonult. Egészséges táplálékon éltek, amelyet saját maguknak megtermesztettek, tiszta levegőt szívtak, és tisztított vizet ittak.
Három év múltán a kaliforniai egyetem gerontológusai megvizsgálták őket. Minden adat, mint a vérvizsgálat eredménye, és egyéb élettanilag fontos mutatók, belekerültek a számítógépbe, amely a következő prognózist számította ki: ha tovább is így élnek, akkor 165 évig élhetnek.
Ez ismét bizonyítja, hogy 120-140 éves életkor teljesen reális.
Napjainkban az amerikaiak átlagéletkora 75,5 év, az orvosoké pedig 58 év.
Ha igényt tartanak a statisztikai 20 évre, ne menjenek orvosnak.
Van két alapvető dolog, amihez ragaszkodnunk kell, ha a hosszú életűek közé akarjuk sorolni magunkat.
Ha 120-140 évig akarnak élni, akkor:
Először is, kerüljék a veszélyeket, például, ne lépjenek taposóaknára. Kerülni kell tehát az értelmetlen és szükségtelen veszélyeket. Ha orosz rulettet játszunk, dohányzunk, iszunk, csúcsforgalomban rohangálunk az út közepén, akkor nem hiszem, hogy megéljük a 120. Életévünket. Ez humorosan hangzik, de képzeljék el, hogy évente emberek ezrei halnak meg, mert hasonló hülyeségeket művelnek. Én azt szeretném, hogy lehetőség szerint védjék meg magukat. Ha van lehetőségük megelőzni valamilyen betegséget, különösen gyógyíthatatlan betegséget, akkor ezt a lehetőséget meg kell ragadni.
Másodszor, csak azt kell tenni, ami hasznos.
Szükségünk van 90 táplálék- kiegészítőre, ebből 60 ásvány, 16 vitamin, 12 alapvető aminosav és 3 alapvető zsírsav. Összesen 90 kiegészítő a mindennapi étrendünkhöz, amelyek hiánya különböző betegségeket okozhat.
Erről mostanában újságok cikkeznek, a rádióban, a tévében beszélnek róla. Mindenki tud erről, mert az embereket érdekli az egészség, a hosszú életkor, a táplálék- kiegészítők, és az orvosok is állandóan erről beszélnek nekünk. De nem azért, mert ezt követeli meg tőlük az orvosi munkájuk. Azt ne gondolják, hogy az orvosok kérik az újságírókat, hogy erről cikkezzenek! Nem, ez azért van, mert az ilyenfajta információ növeli az újság eladhatóságát.
A kedvenc cikkem a Time-ban jelent meg 1992. Április 6-án. Ha nem olvasták, nagyon ajánlom megszerezni valamelyik könyvtárban, készíteni róla néhány másolatot, és kiragasztani a fürdőszobaajtóra, a hűtő ajtajára.
Ez egy átfogó cikk, amelyben az áll, hogy a vitaminok képesek leküzdeni a rákot, a szív- és érbetegségeket, az öregedés pusztító hatását. A cikk összesen hat oldalán csak egy negatív gondolat szerepel, ez egy orvos gondolata, akinek a cikk szerzője tette fel a kérdést: „ Mit gondol a vitaminokról és ásványokról, mint az étrendünk kiegészítőiről?”
Mit válaszolt az orvos? „ A vitaminok szedése nem hoz hasznot” – véli Viktor Hubbin, egy New York-i orvosi egyetem professzora. „Minden vitamin, mint táplálék- kiegészítő, a vizeletünket teszi drágábbá.”
Ha megpróbáljuk emberi nyelvre lefordítani ezt a kijelentést, az jön ki, hogy dollárokat pisilünk, ha vitaminokat és ásványokat szedünk, vagyis hiába költjük a pénzünket vitaminokra és ásványokra. Ezt akarta mondani.
Ha ez nyomtatásba kerül, akkor biztos van benne valami. De kötelességem elmondani Önöknek, miután 14 500 állati és 3000 emberi boncolást végeztem a világ különböző pontjain, és mindig egészséges akartam lenni, egészséges gyermekeket, unokákat és dédunokákat akarok, az én véleményem az, hogy ha nem fektetünk be magunknak vitaminokba és ásványokba, akkor az orvosok jólétébe fektetünk be. Szilárdan hiszem, hogy pont mi segítjük elő az orvosok jólétét.
Az 1776- és a második világháború közötti időszakban az amerikai kormány kb. 8,5 millió dollárt költött az egészségügyre és orvosi kutatásokra. Most erre 1,2 milliárd dollárt költenek évente, és ez nem is elég, mert mindenki ingyenes orvosi ellátást akar.
Én azt mondom, hogy ha a mezőgazdaságban bevezetnénk az emberi típusú orvosi rendszert, akkor fél kiló hús 275 dollárba kerülne. De ha a mezőgazdasági rendszert alkalmazzuk az emberek egészségügyi ellátására, akkor egy öttagú család egészségbiztosítása 10 dollár lesz havonta. Lehet választani.
Az a szilárd meggyőződésem, hogyha gazdaggá tesszük az orvosokat a biztosítás és az állami támogatások formájában, akkor ők is tartoznak nekünk valamivel. Kötelesek legalább megküldeni nekünk az információt a legújabb orvosi kutatások eredményeiről.
Valaki az itt levők közül kapott valaha is ilyen információt az orvosától? Nem? Érdekes, nem? De nekem nagy mennyiségű információ van a tarsolyomban. Szeretném megosztani ezt Önökkel.
Első: a gyomorfekély.
Bizonyára hallották már, hogy a gyomorfekélyt a stressz váltja ki. Az állatorvosok már 50 éve tudják, hogy a sertéseknél a gyomorfekélyt egy baktérium okozza. Mi nem engedhetjük meg magunknak a drága műtétet a sertés gyomrán, de ha megengedhetnénk, akkor a flekkenünk 275 dollárba kerülne.
Létezik egy bizmar nevű ásványi anyag, amelynek a segítségével a gyomorfekély a sertéseknél műtét nélkül is gyógyítható. Ezt meg is tettük a bizmar, egyéb ásványok és tetraciklin segítségével.
Az egészségügyi intézetek csak 1994. februárjában közölték, hogy a gyomorfekély nem a stressz következménye, hanem baktérium okozza, és gyógyítható. Pedig a kutatók általában így nyilatkoznak: „…reménykeltő eredményeket mutat, amelyek jótékony hatással lehetnek…” itt pedig kertelés nélkül nyilatkoznak, hogy a gyomorfekély „ gyógyítható”. Azt írják: „ a gyomorfekély a bizmart és a tetraciklint kombináló új módszer segítségével gyógyítható.” Aki nem tudja, mi a bizmar, menjen el egy gyógyszertárba, és 2 dollárért vegyen meg egy üveg rózsaszínű folyadékot. Az a neve, hogy peptobizmar. Naponta egy teáskanállal a gyomorfekély gyógyítható. Lehet 5 dollárért meggyógyulni, vagy műtőbe vonulni. Választhatnak.
Nos, melyik a második leggyakoribb halálos betegség az amerikaiak között?
Második: így van, egy szörnyű betegség, rák a neve.
1993. szeptemberében a bostoni onkológiai intézetben kijelentették, hogy egy rákellenes diétát dolgoztak ki. A kutatások Kínában folytak, annál az egyszerű oknál fogva, hogy a kínai Hinaj tartományban regisztrálták a legmagasabb megbetegedési szintet.
Öt éven át 29 000 embert vizsgáltak. A betegek kétszer akkora adag vitamint és ásványi anyagot kaptak, mint amennyit az amerikaiak esetében javasoltak. Vagyis ha a javasolt napi C- vitamin mennyiség 60 mg, akkor a betegek 120 mg-ot kaptak.
Alan Paul, egy ismert amerikai orvos azt mondta, hogy ha el akarjuk kerülni a rákos megbetegedéseket, akkor naponta 10 000 mg C-vitamint kell szednünk.
Az lett az eredmény, hogy azok az orvosok, akik hevesen vitatkoztak Alan Paullal, már itt hagyták ezt az árnyékvilágot (nyugodjanak békében), ő pedig él és virul. Alan Paul most 94 éves, naponta 14 órát dolgozik, hetente 7 napot, egy farmon él Kaliforniában, San Francisco-i egyetemen tanít.
Csak rajtunk múlik, hogy a rég elhunyt orvosok tanácsait fogadjuk meg, vagy dr. Paul véleményét támogatjuk. Szóval, teljesen normális dolog, ha dupla adag C-vitamint és A-vitamint szedünk, semmi baj nem lesz belőle. Ezen kívül szükség van még cink, riboflavin, molibdén, stb. bevitelére is.
Van még egy különösen hasznos anyagcsoport: az E-vitamin, a béta-karotin és a szelén.
Abban a betegcsoportban, ahol a betegek 5 éven keresztül E-vitamint, béta-karotint és szelént kaptak, a halálozás 99%-kal csökkent, vagyis minden 100 halálra ítélt betegből 9 ember túlélte. A Hinaj tartományban leggyakoribb betegségek a gyomor-és a nyelőcsőrák esetében 20%-uk élte túl. Ebben az esetben az orvosnak kellene átadnia ezt az információt. Ha már nem akart felelősséget vállalni, legalább lehetővé tehette volna a választást.
Ezek miatt én egyszerűen nevetségesnek tartom a páciensekhez való hozzáállásukat. Másfelől, ez is egy újabb bizonyítéka az orvosok közönyének.
Megyünk tovább.
Harmadik: ízületgyulladás.
1993. szeptemberétől a Harvard és Bostoni Egyetem egészségügyi kutatóintézeteinek kórházaiban csirkeproteinnel kezelték azokat a betegeket, akiknek ízületgyulladás következtében meg voltak dagadva az ízületeik. Olyan betegeket választottak ki, akiknek az állapotát gyógyszeres kezeléssel nem sikerült javítani. Ők aszpirin-, mezotrixid-, prednizolon-, kortizoninjekciókat, és különböző fizikoterápiás kezeléseket kaptak. Egyetlen lehetőségük maradt, a műtéti ízületcsere.
Ekkor azt mondtam:”Figyeljetek, ezek az emberek már annyit szenvedtek, hogy esetleg hajlandóak lennének még 90 napig szenvedni, én meg egy kísérletet elvégeznék.” A kísérletre 29 beteg volt hajlandó. Ezek az emberek, akiken az orvosok már semmilyen egyéb módon nem tudtak segíteni, a következő kezelést kapták: minden reggel egy púpos kanál aprított csirkeporc, narancslében elkeverve. 10 nap után minden fájdalom és gyulladás elmúlt, 30 nap múlva a betegek már megengedhették maguknak az ízületeik óvatos használatát, három hónap elteltével teljesen helyreálltak az ízületek funkciói.
Most pedig megnevettetem Önöket.
A nevetséges momentum az, hogy a Harvard kórházában kísérletet végző orvos kijelentette, hogy a csirkeporc gyógyszer. Ha képes meggyógyítani a betegségeket, akkor gyógyszernek minősül, amit receptre kell felírni. Rögtön láttuk, ahogy pörög és számol az agya: „300 dollár egy kapszula, összesen 25 beteg”.
De ha nem akarunk ezzel vesződni, elég bemenni a gyógyszertárba és megvenni egy noxigelon nevű szert. A nők nagyon jól ismerik ezt, a haj és a köröm erősítésére használják. A fő összetevője a marhaporc, amely jól fogja majd erősíteni az Önök porcait és csontjait. Ha naponta bevesznek fél teáskanállal, narancslében keverve, ráadásul kolloidásványokat is szednek, minden 100 fontra 1 unciát számolva, akkor, ha a következő alkalommal idejövök, majd felszaladnak a színpadra, és össze-vissza csókolgatnak és ölelgetnek, ha egyáltalán eszükbe jut még az ízületgyulladás.
Negyedik: hallott már valaki az Alzheimer-korról?
Most mindenki tud róla, pedig amikor én kisfiú voltam, ez a betegség egyszerűen nem létezett. Most viszont az egyik legelterjedtebb betegség, amely minden második, 70 év fölötti embert megtámad. Ijesztő adat. Hogy lehet megállapítani ezt a betegséget korai stádiumában az állatoknál, és hogy lehet meggyógyítani? El tudják képzelni, mekkora veszteség érne egy famert, ha az anyakoca elfelejtené, miért is ment oda az etetőhöz?
Emiatt az állatorvosok már 50 évvel ezelőtt elkezdték vizsgálni a betegséget, és igyekeztek meggyógyítani azt. Megpróbáltunk nagy adag E-vitaminnal eredményt elérni. A háziorvosuknak illett volna küldeni egy levelet 1992. Júliusában, amikor a kaliforniai egyetem San Diego-i orvosi tanszéke közzétette, hogy az E-vitamin lassítja a memóriavesztést Alzheimer-kór esetében. És csak 50 évvel maradtak le az állatorvosokkal szemben.
Éppen ezért talán biztonságosabb lenne állatorvoshoz fordulni.
Ötödik: vesekő.
Azt mondják, kinek volt már szerencséje a vesekőhöz? Igen, látok néhány kezet.
Az orvos mitől tiltotta el legelőször az étrendben? Kalciumtól. Semmi tejtermék, semmi leves, semmi étel, amiben kalcium van. Szentül hittem abban, hogy a vesekő az ételben található kalciumból képződik.
Valójában a vesekő, saját csontjainkban képződik. Amikor kalciumhiány van, akkor jelennek meg a vesekövek. Már ezer éve tudják az emberek, hogy a háziállatoknál a vesekő megelőzéséhez több kalciumot, magnéziumot és bórt kell adni nekik. De a marhák, birkák és kecskék anatómiája olyan, hogy ha megjelennek náluk a vesekövek, akkor egyszerűen kimúlnak. Ha az emberben jelenik meg a vesekő, akkor csak sajnálja, hogy nem tud meghalni, akkora fájdalmat érez.
Mi tudjuk, hogy kell megelőzni ezt a betegséget. Még 1993-ban kellett volna levelet kapniuk a háziorvostól, amelyben az áll, hogy a kalcium csökkenti a vesekő megjelenésének kockázatát. Több mint 40 000 pácienst vizsgáltak, akiket öt kategóriába soroltak. Abban a csoportban, ahol a legnagyobb volt a kalciumadag, senkinek sem volt veseköve.
Emlékeznek, mondtam Önöknek, hogy az orvosok 58 évet élnek, mi pedig 75-öt. Nos, egy csoport profi, akik megmondják nekünk, hogy kell élni, bizonygatják nekünk, hogy tilos a só, a koffein, a vaj, inkább a margarint kell ennünk, és nem csinálni semmiféle hülyeséget, 58 évesen meghalnak; eközben azok, akik 120-140 évig élnek, egy csésze teába beletesznek egy darabka sót is. Márpedig ők naponta 40 csészével is megisznak, vajjal főznek és 120 évig élnek.
Akkor most kinek higgyünk? Azoknak, akik 120 évet élnek, vagy akik 58-at? Önökön áll a döntés.
Bár vannak orvosok, akiket én nagyon is tisztelek. Köztük van Stuart Cartred doktor, 38 éves háziorvos.
Az aneurizma a szakterülete. Ez egy olyan betegség, amikor a szövet rugalmasságának elvesztése következtében gyenge artéria kitágul.
Hatodik: aneurizma
1957-ben megtudtuk, hogy az aneurizma oka a szervezet rézhiánya. Akkor egy olyan projekten dolgoztunk, amelynek során 200 ezer pulykát figyeltünk. Különleges tápot kaptak, amibe 90 különböző tápanyagot adagoltak. Az első 13 hétben az állománynak a fele elpusztult. Boncoláskor kiderült, hogy mindnek aneurizma volt a haláloka. Miután a farmerek megduplázták a réz mennyiségét, 500 ezer pulykát felneveltek úgy, hogy egy sem pusztult el aneurizma miatt.
Ezt a kísérletet elvégeztük egerekkel, macskákkal, kutyákkal, marhákkal, sertésekkel stb., és arra a következtetésre jutottunk, hogy ezt a betegséget a rézhiány okozza.
A korai őszülés az első tünete annak, hogy rézhiány van kialakulóban. Ráadásul a bőr összeráncosodik, mert a szövetek rugalmassága csökken, karikás lesz a szemkörnyék, barázdált lesz az arc, olyan lesz az ember, mint egy aszalt szilva.
Aztán, van olyan probléma is, mint a visszér. Ennek az oka az, hogy csökken a szövetek rugalmassága, az egész test petyhüdt lesz, lóg a has, az arc, a mell, rohanunk a plasztikai sebészhez. Pedig olcsóbb, praktikusabb és biztonságosabb kolloid- ásványokat szedni.
Most pedig egy másik orvost mutatok be Önöknek: Martin Cartert, 77 éves korában meghalt. A Harvardon szerezte meg az orvosi diplomát, a Yale-en pedig doktori címet kapott. Boncoláskor aorta-aneurizmát állapítottak meg nála. Az orvos rézhiánytól halt meg. Neki is olcsó volt a vizelete.
Egy másik példa. Egy elég híres jogász Detroitból, Helen Joyce Walter 44 évesen halt meg. Az egyik legdivatosabb sportklubot látogatta, tudják, mostanában a nők acélkemény csontokat akarnak kicsi ráfordítással. Ő is aneurizmában halt meg. Boncoláskor a tünetek egyfajta bénulásra, vagy bevérzésre emlékeztettek. Ennek is a rézhiány volt az oka. Neki sem volt drága a vizelete.
Hetedik: kardiomiopátia
Hallott már valaki Stuart Burkerről? Ő öt, nagy visszhangot kiváltó könyvnek a szerzője. A könyvek egészségről, diétáról, táplálkozásról szólnak. Az orvosi diplomát az egyik legjobb bostoni egyetemen szerezte meg. A könyvekben a fogyás diétájáról van szó. Húszéveseknek írta a könyveit, ő pedig 40 évesen meghalt.
Szeretnék a példáját és a diétáját követni? Negyvenévesen halt meg, kardiomiopátiában, amelynek oka a szelénhiány. A farmerek egyszerűen bemennek a tápszerboltba és megveszik a szelént injekcióban vagy tablettában az állataiknak, hogy megelőzzék ezt a betegséget.
Dr. Stuart Burker, aki öt könyvet írt a táplálkozásról, 40 évesen halt meg szelénhiányban. Neki sem volt túl drága a vizelete. Higgyék el, a kardiomiopátiát meg lehet előzni pusztán napi 10 centért, és ha ezt nem teszik meg, akkor tiszta bolondok. Másképp nem is tudom kifejezni magam, ha nem hajlandóak napi 10 centet szelénre költeni, hogy megmentsék a tulajdon életüket.
Gale Clark 47 évesen főkardiológus volt Saint Louisban. Találják ki, miben halt meg? Kardiomiopatikus rohamban. Biztosan látták már, ahogy a tehenek, akik sok kalciumot veszítenek el a tejjel, kavicsokat, csontokat, mindenféle idegen anyagot rágcsálnak. Jó farmer ilyenkor gondoskodik arról, hogy a táp több ásványt tartalmazzon, mert különben megeszik az istállót is.
Embereknél is gyakran látni az ilyesmit. Mint tudjuk, a kismamák állandóan valamit kívánnak, folyton bökdösik a férjüket: „ Hé! Kelj fel, hozz nekem fagylaltot savanyú uborkával!” ez azért van, mert a fejlődő magzat elveszi a szervezetből a szükséges ásványokat.
És a többi:
Egy kis tanács: vizsgálják meg a kezüket és az arcukat. Ha rózsaszínű foltokat látnak, akkor ez a szelénhiány korai tünete. ha találtak ilyet, akkor 6 hónapig szedjenek kolloid formájú szelént. Mind el fog tűnni. Fél év alatt ezt a folyamatot meg lehet fordítani. Ha ugyanis a foltok kívülről eltűnnek, eltűnnek belül is, a belső szervekről, az agyról, a szívről, a májról, a veséről.
Kinek van alacsony vércukorszintje? Jó, kb. a 10%-nak. Biztosan láttak már hiperaktív gyerekeket, akik rávetik magukat a cukorra.
A króm és a vanádium hiánya alacsony vércukorszinthez vezet.
És ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, akkor fejlődik ki a mindenki által ismert betegség, a cukorbetegség.
Ami az ónhiányt illeti, az olyan elterjedt tünetben mutatkozik, mint a kopaszság a férfiaknál. Amint látom, a jelenlévők közül sokaknak szemmel látható ónhiánya van. És ha nem szüntetjük meg ezt a hiányt minél hamarabb, süketség is fejlődhet ki.
Következik a bórhiány. A nőknek a bórt ismerniük és tisztelniük kell. Segíti a kalcium megtartását a csontokban, véd a csontritkulástól. Elősegíti az ösztrogén, férfiaknál a tesztoszteron termelését. Ha nem veszünk magunkhoz elegendő mennyiségű bórt, akkor drága hölgyeim, nagyon meg fogják szenvedni a változó kort. A férfiaknál még rosszabb. Korai impotencia fenyegeti őket.
A cinkhiány első tünete, amikor elveszítjük a szaglásunkat és ízlelő képességünket. Amikor nem ízlik az ebéd, amit a felesége főzött, és panaszkodik, hogy semmi ízt nem érez. „ Én egész nap a konyhában topogtam, hogy finom ebédet főzzek neked, te pedig meg sem dicséred!” „ Érdekes én bementem a konyhába, de semmi illatot nem éreztem.” Ez a cinkhiány. Az állatkísérletek bebizonyították, hogy van kb. 7 ásvány, amely kétszeresére hosszabbítja meg az életüket. Emlékeznek, hogy mondtam, hogy az embernek 90 tápanyagra van szüksége: 60 ásványra, 16 vitaminra, 12 aminosavra és 3 zsírsavra.
Nagyon szerencsések vagyunk, mert a növények képesek megtermelni nekünk a szükséges aminosavat, vitamint és zsírsavat. Nekünk csak az kell, hogy naponta 15-20 növényi összetevőt iktassunk be az étrendünkbe helyes kombinációban, és megkapjunk minden szükséges tápanyagot. Elvileg ez lehetséges, de az amerikaiak többsége mégsem teszi ezt. Az átlagos amerikai úgy véli, hogy ha egy kis chips formájú krumplit evett, akkor teljesítette a napi zöldségadagot. Attól függetlenül, hogy elvileg lehetséges lenne megkapnunk a szükséges mennyiségű vitamint, aminosavat és zsírsavat a szükséges arányban a napi diétánkban, gyakorlatilag kevesen teszik ezt. Ezért, ha Önöknek is drága az életük, mint nekem a sajátom, az unokáim és dédunokáim élete, akkor Önök is maguk gondoskodjanak arról, hogy biztosítsák a szükséges mennyiségű tápanyagot, mert garantálom, ha nem teszik ezt meg, akkor nem fognak 120 évig élni.
Egy másik történet, az ásványok. Ez egy tragikus történet, mert a növények már nem tartalmaznak ásványokat semmilyen formában. Ezek már hiányoznak a talajból, így nincsenek meg a növényekben sem.
Készítettem egy másolatot az Egyesült Államok Szenátusi üléséről. 74. Kongresszus, második ülés, 2.64. dokumentum. Az áll benne, hogy az ásványtartalom a farmjaink talajában teljesen lecsökkent, ezért a learatott termés, akár gabona, akár zöldség, akár gyümölcs, nem tartalmaz ásványokat. Az emberek, akik ezekkel az élelmiszerekkel táplálkoznak, megbetegszenek az ásványok hiánya miatt. Az egyetlen módszer ennek a megelőzésére és gyógyítására a táplálék- kiegészítők alkalmazása. Ez áll a dokumentumban, amelyet 1936-ban írtak alá a Kongresszusban.
Azóta jobbra fordult a dolog? Nem, nem lett jobb. Sajnos, még rosszabb is lett a helyzet. Ennek az oka, hogy a farmerek nátriummal, foszforral és káliummal javítják a talajt. Három komponenssel különböző kombinációban, és senki sem kényszerítheti rá a farmert, hogy még 60 elemet adagoljon a földbe, mert attól nem függ a termés mennyisége. Ezért minden egyes termék kivonja a földből az összes lehetséges ásványt. És ha a 60 helyett csak 3 ásványt pótolunk vissza, akkor a dolog úgy néz ki, mint amikor havonta 3 dollárt teszünk a számlánkra, de 60-at veszünk ki. El tudják képzelni, mi lesz a számlánkkal? Megszűnik.
Elmondom Önöknek, hogy az egészségünk is a katasztrófa szélén van, mert a talajban már nincsenek ásványok, és emiatt mi együtt és külön- külön teljes felelősséget viselünk az egészségünkért, a tudatos kiegészítő ásványpótlásért.
Gyakran megkérdeznek: „ És 1000 évvel ezelőtt mit csináltak az emberek, amikor nem is voltak műtrágyák, pedig sokan éltek hosszú életet. Mit gondolsz az egyiptomiakról, indiaiakról, kínaiakról?”
Ők hatalmas folyók mentén éltek: Nílus, Gangesz, Sárga folyó, amelyek évente megáradtak, és mindent elárasztottak. Találják ki, mi történt ilyenkor? A víz iszapot és hegyi homokot hozott ezermérföldnyi távolságra. És az emberek imádkoztak minden Istenhez, és köszönték az áradást. Mi azért imádkozunk, hogy ne legyen áradás. Pedig az áradás gazdagítja a talajt termékeny iszappal és ásványokkal, ezzel gazdagítja a learatott termést is.
Filipposz király, Nagy Sándor apja feleségül vett egy 12 éves lányt, Kleopátrát, Egyiptom hercegnőjét. A lány egyáltalán nem hasonlított a méregdrága ruhában és sminkben járó Elizabeth Taylorra. Lapos mellű, soványka teremtés volt. Miért vette mégis feleségül a király? Azért, mert Egyiptomban volt a legjobb a gabona. Mindenki tudta ezt, márpedig a makedón hadsereg éppen az egész világot készült meghódítani. Szükség volt a legjobb minőségű élelmiszerre a katonáknak, hogy 20 órás menet után tudjanak 6 órát küzdeni és győzni. Ha kimerült talajon termesztett gabonával táplálkoztak volna, akkor 20 perc után már azt kiabálták volna: „ Édesanyám, vigyél haza.” Filipposz tudta, hogy Egyiptom az a hely, ahonnan a legjobb gabonát lehet szerezni. Az áradások ellátták a talajt kitűnő ásványokkal. Minden, művészetekben és technológiában fejlett kultúra ilyen helyről származik. Az ilyen helyen élő emberek a legjobb szellemi potenciállal rendelkeztek, mert az étrendjük ásványokban gazdag volt.
Most pedig a következőt teszem.
Példának veszek néhány ásványt, hogy elképzelésük legyen, miért annyira fontosak. Csak egypárat említek meg, de az összes ásványra igaz ez. Legelőször tekintsük a legelterjedtebb ásványt, a kalciumot. mindenki ismeri.
A kalciumhiány az oka megközelítőleg 147 különböző betegségnek.
Néha a betegségnek emberi neve van. Ilyen például a Bell’s Palsy, amikor az arc egyik fele eltorzul. Ez még nem bénulás, csak az arcideg parézise. A kalcium hiánya okozza.
Csontritkulás: ez a betegség a 10. Helyet foglalja el a felnőtt lakosság elhalálozási okainak körében. Ez egy nagyon költséges betegség. A csípőprotézis műtétje 35 000 dollárba kerül, de ha ne adj isten, két protézisre van szükség, akkor 70 000 dollárba. Ha biztosításunk van, akkor szerencsések vagyunk, mert akkor ingyen megcsinálják.
A virginiai Mrs. Pitch, aki 115 éves korában halt meg, ha emlékeznek, az esés utáni következményekbe halt bele. Amennyire én tudom, az állatoknál nincs csontritkulás. Például, van egy 100 tehénből álló csordája, és idén nem született borjú, amelynek az eladásából fedezni lehetne a költségeket. Pedig ki kell fizetni a takarmányt, az állatorvost, karban kell tartani a farmot és a legelőt, javítani a kerítést stb. Felhívja az állatorvost: „ Mi történt? Nem kellene túladni ezeken a teheneken?” Az állatorvos eljön, megvizsgálja a teheneket, és azt mondja, hogy a tehenekkel nincs semmi baj. Majd megvizsgálja a bikát és kijelenti: „ Itt a probléma, a bikának csontritkulása van, és ilyen csípőízületekkel nehéz a dolga a tehenekkel.” Ahhoz, hogy megelőzzük ezt a betegséget, a borjúnak mindössze napi 10 cent értékű kalciumot kell adni, és sosem lesz csontritkulása.
A fogágy- és ínygyulladás megelőzése érdekében a fogorvosok szerint javasolt minden étkezés után fogat mosni és fogselymet használni. Állatorvosként állatok százezreivel találkoztam, egerekkel, patkányokkal, nyulakkal, kutyákkal, birkákkal, disznókkal, lovakkal, oroszlánokkal, tigrisekkel és medvékkel. Ők nem szenvednek ínybetegségekben, de nem használtak fogselymet sem. Igaz, a leheletük nem éppen virágillatú, de az ínyeik egészségesek. Annak az oka, hogy az állatoknál nincs fogínysorvadás, ugyanaz: nincs kalciumhiányuk.
Menjünk tovább, vegyük az ízületgyulladás problémáját. Emlékeznek, már szóba került a csirkeporc és a zselatin. Az ízületgyulladást 85%-ban az ízület csontvégeinek ritkulása okozza. Létezik közönséges ízületgyulladás ( artrítisz ), oszteoartrítisz, lumbágó, reuma, és mind a csontritkulás következménye.
Tovább, magas vérnyomás. Az első, amit javasol az orvos: csökkenteni a sót az étrendünkben. Ezt mindenki tudja, mert nagyon régóta ezt sulykolják belénk. De jussanak eszünkbe a tehenek. Az első, amit a farmer a takarmányba tesz: egy darab só.
Egyetlen farmer sem lesz versenyképes, ha nem ad sót a jószágának. Egyszerűen belehal az állatorvos számláinak látványába, meg fog őrülni. Nekünk pedig azt javasolják, hogy a só nem szükséges, sőt ártalmas, hogy elég az a sómennyiség, ami benne van a kenyérben, a salátában.
Ne higgyék el. Képzeljék el, hogy egy orvos, aki 58 évet él, azt mondja: „ Ne egyenek sót, ne egyenek vajat”, azok pedig, akik 120 évet élnek, a sót is, vajat is fogyasztják. Próbáljanak választani.
Kialakítottam egy 5000 fős kísérleti csoportot, aki magas vérnyomásban szenvedtek, és naponta dupla adag kalciumot adtam nekik.
Néhány hét múlva abbahagytam a kísérletet, mert az alanyok 65%-ánál rendbejött a vérnyomás, csak a megduplázott kalciumadagtól. Amikor ezek a páciensek megjelentek a kezelőorvosuknál, az orvos felkiáltott: „ Ó! Milyen jó a vérnyomása, mit szedett?” „Kísérleten vettem részt, dupla adag kalciumot kaptam”- válaszolta a páciens.
A következő probléma az izomgörcs. Éjszaka felébred, és nem tudja megmozdítani a lábát. Mindannyian tapasztaltuk ezt. Ez általában a kalciumhiány jele.
Következik a posztmenstruációs szindróma, lelki- fizikai állapot, amelyet hisztérikoektómiának szoktunk nevezni. A San Diego-i Kaliforniai Egyetemen a napi kalciumadag megduplázását javasolták, és a lelki és fizikai tünetek 85%-a megszűnt.
Az utolsó probléma, a derékfájás. Az amerikaiak 85%-a szenved derékfájásban, attól függetlenül, hogy számítógép előtt ülnek, teherautókat rakodnak, vagy buszt vezetnek. Ez egy nagy amerikai tragédia. Valójában a derékfájás a csigolya csontritkulása, függetlenül attól, hogy van probléma a porckoronggal, vagy nincs. Ha a porckorongnak nincs mibe kapaszkodnia, a csigolya elvékonyodik, elpusztul, különösen, ha még rézhiány is jelen van.
Beszéljünk még a cukorbetegségről. Ezt a problémát mindenki ismeri, az Egyesült Államokban ez a harmadik leghalálosabb betegség. Olyan szövődményekkel, mellékhatásokkal jár együtt, mint a vakság, veseelégtelenség, különböző fokú szív- és érproblémák. Ha cukorbetegsége van, akkor átlagosan kevesebbet fog élni, mint az, akinek nincs.
1957-ben, az állatorvosok megtudták, hogy a cukorbetegség megelőzhető és gyógyítható ásványok segítségével. Ez hivatalosan megjelent abban a szaklapban, amely a nemzeti orvostudományi intézményeket képviselte: „a cukorbetegség megelőzhető és gyógyítható króm és vanádium segítségével.”
Csak a vanádium már magában is képes helyettesíteni az inzulint a felnőtt cukorbetegeknél, jelentette ki a Vancouveri Orvosi Egyetem és British Columbiai Egyetem Orvostudományi Intézete. Természetesen nem tudják az inzulin adagolását azonnal megszűntetni. Sokuknak ehhez 4-6 hónapra van szükségük, vagyis ez egy fokozatos folyamat, mialatt állandóan megfelelő mennyiségű krómot és vanádiumot kell szedni. Saját szememmel láttam, milyen jól működik ez páciensek százainál.
Nagyon jó lenne, ha sikerülne nekem meggyőzni Önöket, hogy az ásványokat külön szedni kell, nem érdemes várni, hogy azok élelmiszerrel bejutnak a szervezetünkbe. Különösen nem kell függeni attól, ami be van csomagolva dobozokba, zacskókba, üvegekbe.
Háromféle ásványi anyag van, amelyekre külön figyelmet kell fordítanunk.
Első típus: fém formájú ásványok. Ezeket általában kövekből nyerik ki. Felszívódásuk 8-12%. Ha elérjük a 25-40 éves kort, a felszívódásuk 3-5%-ra csökken.
Nagyon rossz, ha olyasvalamit szedünk, mint a kalcium laktát, ami közönséges fém-ásvány. Tegyük fel, hogy 1000mg-os tablettákban van. Akik naponta 2 tablettát szednek, sokan mondták: „ Doktor úr, én nagyon sok kalciumot szedek. A rádióban hallottam egy adást az izületgyulladásról, és naponta 2000 mg kalciumot szedtem, de az nem volt jó hatással az ízületgyulladásomra, sőt rosszabbul lettem.”
Kérdezem: „ Pontosan milyen kalciumkészítményt szedett?” Válasz: „Kalcium- laktátot.” Hát itt van a hiba, mert ebből a mennyiségből csak 250 mg a fém-kalcium, a maradék 750 mg pedig laktóz és tejcukor. Ha figyelembe vesszük, hogy ebből csak 10%-ot tudunk hasznosítani, a 250 mg-nak a 10%-a 25 mg. Vagyis ha két tablettát szedünk belőle, akkor az nem 2000 mg kalcium, hanem csak 50 mg. Úgy néz ki, hogy a szükséges kalciummennyiség beviteléhez az ilyen tablettából naponta 90-et kell bevinnünk, minden evéskor 30-at. És ne felejtsük a maradék 59 ásványt.
A 60-as években a mezőgazdaságban elkezdték alkalmazni a „Cal added” ( kalcium hozzáadásával készült ) ásványokat.
Ezek olyan fém-ásványok, amelyekben a fématom be van burkolva aminosavakkal, proteinekkel és enzimekkel. Ez a forma 40%-ig növeli a felszívódást. Éppen ezért vetette rá magát az ötletre az élelmiszeripar.
A harmadik csoport a kolloid-ásványok.
Ezek rendelkeznek a legnagyobb abszorpciós képességgel, márpedig az abszorpció, a felszívódás érdekel minket elsősorban.
A kolloid- ásványok 98%-ig felszívódnak, ami 2,5-szer több mint a „Cal added” ásványok, és tízszer több mint a fém-ásványok felszívódása. A kolloid-ásványok csak folyadék formában léteznek, és csak nagyon apró részecskékben, 7000-szer kisebbek a vörösvérsejtnél. Minden részecske negatív töltést hordoz, a vékonybél fala pedig pozitívat, elektromágneses mező keletkezik, amely a bélfal felé koncentrálja a fémrészecskéket. Mindez együttvéve 98%-os felszívódást eredményez.
A növények nagyon érdekes szerepet játszanak a kolloid-ásványok keletkezésében. A szöveteikben alakítják a fém-ásványokat kolloid- ásványokká. Amikor elfogyasztjuk a növényeket, az ásványok felgyülemlenek a szervezetünkben, és hasznosítani tudjuk őket.
De mivel a talajunkban nincsenek fém-ásványok, a termés sem tartalmaz elegendő mennyiségű ásványt. Minden hosszú életű ember, aki 120-140 évet élt, sok közös vonással rendelkezik. Mindegyik magashegyi falvakban élt 2500-4000 m magasan a tengerszint fölött. Lakóhelyükön évente kevesebb, mint 5 cm csapadék esik, vagy egyáltalán nem esik. Ezek nagyon száraz régiók. Mit gondolnak, hogy nyerik az ivóvizüket? Hóolvadásból. A víz, amely az örök hó alól folyik, nem annyira tiszta és átlátszó, ha pohárba töltjük, akkor sárgás-fehér vagy kékes-fehér színű. 60-72 ásványt tartalmaz.
A Titikaka- tónál vagy Tibetben az ilyen vizet jégtejnek nevezik, és nem csak isszák, de ami sokkal fontosabb, öntözik a földjeiket is évről évre, nemzedékről nemzedékre már 2,5-5 ezer éve. És náluk nincs cukorbetegség, szívelégtelenség, magas vérnyomás, ízületgyulladás, csontritkulás, rák, szürke hályog, születési rendellenesség, börtön, kábítószer, adók, orvosok, és 120-140 évig is élnek betegség nélkül. Mit gondolnak, fontosak a kolloid-ásványok?
És minden olyan nap, amikor nem vették be az ásványokat, lerövidítették az életüket néhány órával, vagy akár nappal.
Gondolkozzanak el ezen és legyenek egészségesek!

Választások előtt.

Közelednek a választások. Talán sokan ismerik azt a történetet, amikor a politikus balesetben elhuny és merő tévedésből Szent Péter kapujánál találja magát. Szent Péter sem nagyon érti a helyzetet, de felajánlja neki, hogy nézzen szét először a mennyben, aztán a pokolban és végül döntse el ő, hová szeretne tartozni. A mennyben nagyon nagy békesség van, gyönyörű kórus szól, az angyalok pengetik a hárfa húrjait. Politikusunk színleli, hogy jól érzi magát (a színleléshez már az életben is nagyon értett), de már alig várja, hogy megnézze magának a másik helyszínt is. A második napon a pokolban találja magát. Gyönyörű nők veszik körül, a legjobb italokból, ételekből csemegézhet, megy a mulatozás, első kívánságra teljesítenek mindent, amit megkíván. A nap végén újra Szent Péter színe előtt van, aki megkérdezi tőle, hogyan döntött. A politikus, azt válaszolja: nagyon jól érzem itt fenn is magam, ebben a békességben, de, ha nem baj, én mégis, azt a lenti mozgalmas világot választanám. Jól van, mondja Szent Péter, a te döntésed. Politikusunk egy pillanat alatt a pokolban találja magát, de legnagyobb döbbenetére egy nagy forró üstben síró-rívó, jajveszékelő embereket lát maga előtt és egy ördögöt, aki éppen arra készül, hogy betuszkolja ót a nagy üstbe. Mi történt itt, hát tegnap még minden olyan gyönyörű volt! Aztán felülről meghallja Szent Péter dörgő hangját: Neked kéne legjobban tudnod politikus, más a kampány és más a valóság.

Na, egy kicsit így vagyok ezzel a mostani választással én is, bár hozzáteszem, hogy soha ilyen csendes, unalmas nem volt a kampányidőszak, mint a mostani, igaz, még két hét hátra van az első fordulóból. Négy és nyolc éve, ilyenkor a fél ország össze volt veszve az ország másik felével, most meg semmi. Én, magamat nemzeti érzelmű liberálisnak tartom (na, erre varrjatok gombot:-), engem a kampány különösebben nem szokott befolyásolni, majd a szavazófülke magányában eldöntöm, kire adom a voksom. Szóval, más ez a választás, mint a többi. Igen, az első helyre, már most kihirdethetnék a verseny győztesét. Ilyen még nem volt és lehet, hogy egy jó darabig nem is lesz. Az viszont tényleg nem mindegy, hogy milyen lesz a győzelem mértéke, kétharmados vagy „csak” 50% fölötti. A napokban néztem szét a neten, mit mondanak most a politológusok. Török Gábor tippelt is, (el van mentve) majd megnézem a választások után, mennyire jött be neki. (A honlap elérhető: http://torokgaborelemez.blog.hu/) Nagyon nagymértékben egyetértek Török Gáborral, ezért a tippjeim is hasonlóak. Én nem vagyok szakember, mégis, talán magamat is ellenőrizve, hogy milyenek a megérzéseim, leírom én is a tippjeimet. Előtte viszont, nézzük meg a versenyzőket, hogyan állnak most, esetleg miben tudnak beleerősíteni. Fontosnak tartom, hogy mindezt objektívan tegyem, kizárólag a tényekre és a megérzéseimre hagyatkozva.

MSZP: Fiatal és tehetséges arcot választottak miniszterelnök-jelöltnek, hosszú távon még viheti valamire. Kár, hogy a mögötte állóknál nem történt meg a fiatalítás, ez szerintem elkerülhetetlen lesz a következő négy évben ahhoz, hogy legközelebb legyenek nyerési esélyeik, ne csak a minél kisebb vereség elérése legyen a cél. Talán van még valami a tarsolyukban, amivel a választásokig előjönnek, mert ez a kampány, amit eddig folytattak édeskevés. Várható mandátumuk a parlamentben: 55-60 fő.

Fidesz: Tudom, hogy a kampányt még most indították, de feltűnően csendben vannak. Ha figyelembe vesszük Kövér és Mikola elszólásait a korábbi választásokon, lehet, hogy ez nem is véletlen. Lehet, hogy én is ezt tenném, csendben várnám a választást, ill. ha valamelyik oldalról támadják őket, természetesen vissza kell vágni. Nem hiszem, hogy öszödi beszéd formátumú bizonyíték van még a birtokukban, ha igen, az még a végén nagyot durranhat, ha nincs, akkor marad a BKV botrányok napi szinten tartása. Mandátum: 255-260.

Jobbik: Ők már mindenképpen győztesei a választásnak. Egy alig ismert pártból meghatározó párt lett. Egyik oldalon a rendteremtés, a közélet megtisztítása, a gazdasági visszaélések megszüntetése, a másik oldalon a demokráciára leselkedő veszély látszik a támogatók és ellenzők véleményének ütköztetésekor. Számomra a dolog pikantériája, hogy régi baloldali szavazók voksolnak a Jobbikra még személyes ismeretségi körömben is. Mindenesetre kőkemény ellenzéke lesz a Fidesznek, abban biztos vagyok. Mandátum: 55-60

MDF: A belső széthúzások idáig vezettek. Mára már alig maradt esélyük, hogy az újjá alakuló országgyűlésben is ott legyenek, pedig múltjuk és értékrendjük alapján ez fontos lenne. Igaz Bokrossal volt egy irányváltás (konzervatív oldalon nem találtak ilyen húzónevet, nem baj, legyen akkor liberális), de véleményem szerint ez sem hozza meg a várva-várt sikert. Szerintem nem fognak bekerülni a parlamentbe, ne felejtsük el 4 éve is Fidesz-átszavazók révén kerültek be. Húztam is én ezzel az egyik átszavazó barátomat egy jó darabig:-) Pofára történő esés tipikus esete.

LMP: Értelmiségiek és politikából kiábrándultak pártja. Ne felejtsük, el utóbbiak vannak jó néhányan. Bár kicsit furcsállom, hogy nincs vezetőjük, (egy tizenvalahány fős grémium irányítja a pártot és a kampányt) de úgy látom, hogy ez nem okozott akkora értetlenséget, mint korábban gondoltam. Értelmes, jó megjelenésű politikusok és a programjuk is színvonalas. Ebben a mai magyar közéletben furcsa, hogy ennyivel be lehet jutni a parlamentbe, de be lehet és be is fognak jutni. Mandátum: 10-15.

Hát akkor, ennyit az én tippjeimről. Komolyan úgy gondolom, hogy nagyot nem fogok tévedni.

Az egyik blogger ismerősöm jelezte, hogy beállítás problémák miatt nem tudott kommentet írni, de változtattam a beállításon, most már lehet. Ha valaki eddig akart és nem tudott vagy új látogató és akar, akkor nyugodtan tegye meg. (Na ez jó kis mondat lett:-)