Együtt sírunk, együtt nevetünk

Ezek a válogatottba most visszatérő Buzsáky Ákos szavai, a számunkra rosszul végződött Magyar-Svéd válogatott találkozó után. Mennyire volt sorsszerű az utolsó utáni pillanatokban bekapott gól?

Nem tudom, de szerintem nem volt az.

Tény, hogy 13 éve nem tudunk kijutni világversenyre. Sőt még a közelébe sem nagyon kerültünk, beszámítva még az 1997-ben vívott pótselejtezőt a jugókkal (oda-vissza 1-12), hiszen itt is teljesen esélytelenek voltunk.

Emlékszik még valaki a Ludas Matyi egyik címoldalára a 70-as évek végéről? A rajzon Baróti Lajos szövetségi kapitány látható, kezében a földgömbbel, a kép aláírása: No nézzük csak, hol nem kaptunk még ki?

Pedig akkor még volt magyar foci! 86-ban úgy mentünk ki a vb-re, hogy voltak orgánumok, akik esélyeseknek kiáltottak ki minket. Az eredményt ismerjük. Az okokat a mai napig nem. A sok tészta, a magaslati levegő, rosszul sikerült felkészülés, a Magyar-Szovjet előtt 40 fokos melegben edzetett magyar csapat, rossz csapategység, ez mind találgatás, a hat nullás vereség pontos okai ma sem ismertek. A tény, hogy nagy tétnél valahogy mindig össszeroppanunk. Nem tudtunk nyerni sem 1938-ban, sem 1954-ben a VB döntőn. Pedig 54-ben mi voltunk az esélyesek. Az a bizonyos "balsors" a Himnuszból.

Mexikó után hosszú, 20 éves böjtnek kellett eltelnie, aztán Várhidi Péterrel valami elkezdődött és Koeman-nal folytatódott. Valahogy újra elkezdtünk hinni a fiúkban és ami még fontosabb ők is önmagukban. Elszántak, sikerre éhesek, győzni akarnak. Technikailag, taktikailag általában felveszik a versenyt a többiekkel és ha rendszeresen helyet kapnának klubcsapataikban (lásd Gera) erőnlétileg is bírnák a 90 percet.

Szombaton a nagy Gregory Peck sajnos újra velünk volt. Koeman most nagyot hibázott azzal, hogy egy félidőn át csatár(ok) nélkül játszatta a csapatát, ráadásul itthon. A csapat részéről a legnagyobb hiba, az egyenlítés utáni kitámadás, a hosszabbításban 7 emberrel rohamoztunk felelőtlenül, ami végül is megbosszulta magát, a nagy Zlatanból ismét sikerült hőst csinálnunk.

Az igazsághoz tartozik azonban, hogy a találkozó összképe alapján a svédek megérdemelten nyertek, mert jobban játszottak és erőnlétileg sem bírtuk velük a versenyt. A magyarok részéről dicséretes a lelkesedés és a győzni akarás. Ez eredményezte azt, hogy végül is a svédek csak egy szerencsés góllal nyertek.

Vajon mi lesz a folytatás?

Szerintem szerdán eldől minden. Ritkán szoktam jósolni, de ha a portugálok ellen szerdán nyerünk (nekünk jobban fekszik a portugál foci, még ha az eredmények az utóbbi időben nem is ezt igazolják) kezdhetünk csomagolni a pótselejtezőre (az utolsó meccsen az akkor már csoportelső dánokat megverjük), ha nem nyerünk, akkor nyugodtan mondhatjuk: au revoir.

Csak könyörgöm, ebben az esetben nehogy szétzavarják ezt a csapatot, ebben a gárdában még nagyon sok van, akár benne lehet egy látványos eredmény. Ha nem most, akkor az EB-n vagy a következő VB-n.