Nyakunkon az új-influenza, pedig nekünk bőven megfelelt volna a régi is. Elkészültek az első vakcinák, kérdezem ismerőseimet, vajon ők beoltják-e magukat, de úgy látom, egyelőre mindenki kivár. Reméljük tavaszig, beoltva vagy beoltatlanul, de túl leszünk rajta.
Nézem mások blogjait, próbálom megfejteni mások indítékait, vajon ők milyen céllal teszik gondolataikat közkinccsé.
Azzal kezdem, hogy egyesek társasági oldalak üzenő falát használják fel véleményük, gondolataik, politikai állásfoglalásuk közlésére. Azt gondolom, hogy ők megtévedt emberek, szerintem ugyanis az üzenő falnak nem ez a funkciója. Igaz, így gondolataik, még ha kéretlenül is, de sok olvasóhoz eljutnak.
Gyakran találkozhatunk, olyan hozzászólók írásaival, akik egy bizonyos blog témaköreihez szólhatnak hozzá. Ezeknek a hozzászólásoknak a színvonala nagyon vegyes, láthatunk sokszor alpári, személyeskedő, gyűlöletkeltő bejegyzéseket, (talány, hogy ezeket sokszor miért nem moderálják ki), de természetesen olvashatunk érdekes bejegyzéseket is.
Más a helyzet a saját weboldallal rendelkező blogok íróival.
Közülük is vannak olyanok, akik a blog segítségével próbálják népszerűsíteni saját képzőművészeti, irodalmi tevékenységüket. (Különböző kreatív munkáik vannak, pl. fafaragás, szobrászat, gyöngyfűzés, ezek közül is nagyon sok szép munkát láttam, van, aki a portékáját árulja is, van, aki csak egyszerűen útmutatást, tanácsokat ad.) Van, aki naplót ír, van, aki az aktuális problémáinkat feszegeti. Olvastam nagyon színvonalas elemzéseket, pl. a jelenlegi gazdasági válságról, következményeiről, elhúzódásának várható mértékéről. Vannak fiatalok vagy magányosan élők, akik egyszerűen csak ismerkedni akarnak az interneten keresztül. Sajnos, olykor előfordulnak depressziós írások is, de talán az illető megkönnyebbül, hogy jól kibeszéli magát, megossza problémáit a világgal.
Több magas színvonalú bejegyzést is olvastam, aki például nekikeseredik, érdemes elolvasni „Az éhező embernek ne enni adj, hanem tanítsd meg halat fogni”, a http://diavilaga.blogspot.com/2009/09/megmentelek.html címen találhatjátok meg ezt a bejegyzést.
A mai alkalommal az előbbieken túl elsősorban, fiatalkori kedvencem a legendás Slade együttes életrajzával, történetével szeretnék kicsit foglalkozni. Már itt az elején egy kicsit gondban is vagyok, mert bár hivatalosan soha nem oszlottak fel, de a 80-as évek végétől, csak ritkán, egy-egy koncert erejéig álltak össze. Néha-néha velük is előfordul, hogy elfogy a pénzük:-)
Kicsit visszakanyarodva, zenei ébredésem a Jézus Krisztus Szupersztárral kezdődött (a korosztályomnak inkább a Hair-rel, de nekem ez valahogy kimaradt). A darab, mind vallási, mind pedig zenei oldalról megérintett, ezért már gimnazistaként elkezdtem foglalkozni az akkori hazai csatornákon kívül beszerezhető bandák zenéivel. Ez nem kis feladat volt, egy mai fiatal megveszi a boltban a CD-t, még inkább letölti az internetről. Az én időmben leginkább a Szabad Európa Rádióból vagy az Amerika Hangja műsoraiból hallgathattuk kedvenceinket. Nálunk mindkét csatorna elég tisztán bejött, de többen panaszkodtak, hogy másoknak nem, mivel az akkori kommunista rendszer zavarta az adásokat. A politikai műsoroknál még ezt értettem is, a zenéknél viszont nem. Talán a pártutasítás az volt, hogy vigyázni kell, nehogy megromoljanak ezek a fiatalok:-) Később javult a helyzet, eleinte eljártam Budapestre a Váci utcai Rózsavölgyi hanglemezboltba, aztán már a környezetemben is hozzájutottam a nevesebb zenekarok hanglemezeihez. A Slade mellett a Queen, a Led Zeppelin, az AC/DC, a Scorpions voltak a kedvenceim. A magyarok közül a Hobo Blues Band és a Beatrice volt a favorit, de akkoriban voltam például Edda vagy Korál koncerten is.
Nézem mások blogjait, próbálom megfejteni mások indítékait, vajon ők milyen céllal teszik gondolataikat közkinccsé.
Azzal kezdem, hogy egyesek társasági oldalak üzenő falát használják fel véleményük, gondolataik, politikai állásfoglalásuk közlésére. Azt gondolom, hogy ők megtévedt emberek, szerintem ugyanis az üzenő falnak nem ez a funkciója. Igaz, így gondolataik, még ha kéretlenül is, de sok olvasóhoz eljutnak.
Gyakran találkozhatunk, olyan hozzászólók írásaival, akik egy bizonyos blog témaköreihez szólhatnak hozzá. Ezeknek a hozzászólásoknak a színvonala nagyon vegyes, láthatunk sokszor alpári, személyeskedő, gyűlöletkeltő bejegyzéseket, (talány, hogy ezeket sokszor miért nem moderálják ki), de természetesen olvashatunk érdekes bejegyzéseket is.
Más a helyzet a saját weboldallal rendelkező blogok íróival.
Közülük is vannak olyanok, akik a blog segítségével próbálják népszerűsíteni saját képzőművészeti, irodalmi tevékenységüket. (Különböző kreatív munkáik vannak, pl. fafaragás, szobrászat, gyöngyfűzés, ezek közül is nagyon sok szép munkát láttam, van, aki a portékáját árulja is, van, aki csak egyszerűen útmutatást, tanácsokat ad.) Van, aki naplót ír, van, aki az aktuális problémáinkat feszegeti. Olvastam nagyon színvonalas elemzéseket, pl. a jelenlegi gazdasági válságról, következményeiről, elhúzódásának várható mértékéről. Vannak fiatalok vagy magányosan élők, akik egyszerűen csak ismerkedni akarnak az interneten keresztül. Sajnos, olykor előfordulnak depressziós írások is, de talán az illető megkönnyebbül, hogy jól kibeszéli magát, megossza problémáit a világgal.
Több magas színvonalú bejegyzést is olvastam, aki például nekikeseredik, érdemes elolvasni „Az éhező embernek ne enni adj, hanem tanítsd meg halat fogni”, a http://diavilaga.blogspot.com/2009/09/megmentelek.html címen találhatjátok meg ezt a bejegyzést.
A mai alkalommal az előbbieken túl elsősorban, fiatalkori kedvencem a legendás Slade együttes életrajzával, történetével szeretnék kicsit foglalkozni. Már itt az elején egy kicsit gondban is vagyok, mert bár hivatalosan soha nem oszlottak fel, de a 80-as évek végétől, csak ritkán, egy-egy koncert erejéig álltak össze. Néha-néha velük is előfordul, hogy elfogy a pénzük:-)
Kicsit visszakanyarodva, zenei ébredésem a Jézus Krisztus Szupersztárral kezdődött (a korosztályomnak inkább a Hair-rel, de nekem ez valahogy kimaradt). A darab, mind vallási, mind pedig zenei oldalról megérintett, ezért már gimnazistaként elkezdtem foglalkozni az akkori hazai csatornákon kívül beszerezhető bandák zenéivel. Ez nem kis feladat volt, egy mai fiatal megveszi a boltban a CD-t, még inkább letölti az internetről. Az én időmben leginkább a Szabad Európa Rádióból vagy az Amerika Hangja műsoraiból hallgathattuk kedvenceinket. Nálunk mindkét csatorna elég tisztán bejött, de többen panaszkodtak, hogy másoknak nem, mivel az akkori kommunista rendszer zavarta az adásokat. A politikai műsoroknál még ezt értettem is, a zenéknél viszont nem. Talán a pártutasítás az volt, hogy vigyázni kell, nehogy megromoljanak ezek a fiatalok:-) Később javult a helyzet, eleinte eljártam Budapestre a Váci utcai Rózsavölgyi hanglemezboltba, aztán már a környezetemben is hozzájutottam a nevesebb zenekarok hanglemezeihez. A Slade mellett a Queen, a Led Zeppelin, az AC/DC, a Scorpions voltak a kedvenceim. A magyarok közül a Hobo Blues Band és a Beatrice volt a favorit, de akkoriban voltam például Edda vagy Korál koncerten is.
A glam-rockot játsszó Slade együttessel a 70-es évek közepén találkoztam először, egy rokonomtól kaptam kölcsönbe a Slade Alive című koncertlemezüket. Aztán, valahogy elfelejtettem visszaadni. :-) Megérintett Noddy Holder hangja, lendületes, érzelemtől túlfűtött zenéjük, úgyhogy gyerekfejjel elhatároztam, Slade rajongó leszek. Jól döntöttem, mert nekem ma is ők a no.1. Ha néhanapján hallgatom őket, nekem ma is az a szabadságvágy árad a zenéjükből, amit az ember legfeljebb egy Harley Davidsonon érezhet. Az egyik motoros témájú filmnek (sajnos a film címe most nem ugrik be) az egyik sikerszámuk a főzenéje is, talán nem véletlen.
Életrajzukban sokat segített a Slade együttes magyar honlapja, köszönet érte.
Első klasszikus albumuk a Play It Loud volt, 1970-ben adták ki.
A zenekar egyébként már 1966-ban megalakult, Noddy Holder énekelt és gitározott, Dave Hill gitáron, Jimmy Lea basszusgitáron, zongorán, Don Powell dobon játszott.
Többször szerepeltek a slágerlisták élén, igaz utolsó alkalommal már több, mint 20 éve a My Oh My című dalukkal, ami vezette az angol és az amerikai slágerlistákat is.
Nekem több kedvencem is van, így karácsony közeledtével (na igaz, az még jó 2 hónap), ha van kedvetek hallgassátok meg a Merry Christmas Everybody című slágerüket a http://www.youtube.com/watch?v=6OAUs0rcsA4 címen.
Ha ismeritek, akkor azért, ha kíváncsiak vagytok, akkor pedig azért :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése