Vettem a fáradtságot és átnéztem az elmúlt közel két év termését. (Ahogyan a Frédi és Béniben mondták, „számfejtést a kőfejtésről”). 2009. szeptember 7-én kezdtem az írást, eleinte gyakrabban, később általában havonta jegyeztem egy bejegyzést. Nem nagyon tudom beleképzelni magam más helyébe, de, ha valaki beleolvas bármelyik írásomba, talán nem feleslegesen tölti nálam az idejét. A célom, hogy elgondolkodtassak, jó kedvre derítsek, vagy éppen hírt adjak magamról, hogy éppen minek örülök, vagy min bosszankodom. Átnézve, minden sorát ma is vállalom (még szép), az írásakor néha az okoz gondot, hogy mi az, ami belefér, mi az, ami nem. Nekem is van az érzelmi világomnak egy zártabb része, amit nem szívesen osztok meg másokkal. Bár nagy titkaim szerencsére nincsenek, ez azért is fontos, mert sokszor nehezen tudok titkot tartani. (Bele)olvasóim számát tekintve közelítek a háromezerhez, feltételezem, hogy ez nem lehet véletlen. Bár annak örülnék, ha több megjegyzést fűznének a bejegyzéseimhez (negatív még nem volt, ha lesz, majd jól kitörlöm :-), na de mindegy. Néha azért vannak visszajelzések, a múltkor a fogorvosom idézett belőle szájturkálás közben, én csak néztem rá megkövülten. Gondolkodtam már azon is, ha munkahelyet váltanék vagy valami új közösségbe kerülnék, felkészülhetnének belőlem, a blogom elérhetősége több társasági oldalon is megtekinthető, de nem baj, magamat adom, legalább tudják, mit vesznek.
Eljátszottam a gondolattal, hogy átalakítom a blogom külsejét, az eszköztár több funkcióját kihasználva, de ebben még nem döntöttem. Tudom, hogy videókkal, linkekkel is kicsit megbolondíthatnám a blogomat, de egyrészt nem szeretnék kirakodóvásárt az oldalamon, másrészt talán így most van egy feeling-je, és nem veszik el a mondanivaló.
Gondolkodtam azon is, hogy változtassak-e a mondanivalóm stílusán, talán néha ráférne, de kicsit úgy vagyok ezzel, mint az életben mások velem. Eleinte, mikor még nem ismernek, komolyan néznek rám, majd egy idő múlva általában megjelenik szájuk csücskében valami mosolyféle. Kicsit úgy vannak velem, mint Lukács hadnagy Svejkkel, mikor megkérdezi tőle, hogy tényleg ilyen hülye-e. Erre ő, valami olyasmit felel, hogy tényleg az és nem játssza meg magát. Azért én sokszor tudok komoly lenni is, mert muszáj, Svejk soha nem tudott. Igaz ő egy kitalált irodalmi figura, már nem emlékszem, hogy Hasek valakiről mintázta volna, de el tudom képzelni, hogy vannak az életben hasonló karakterek.
Átnéztem azt is, hogy mi az, amivel még nem foglalkoztam, de hát a téma mindig az „utcán hever”, csak fel kell szedni. Korábban még nem árultam el magamról, hogy nagy tisztelője vagyok a női nemnek. Idestova 23 éve vagyok nős, szóval annak az egynek kiemelten is, de őszintén mondom, néha bekukkantottam volna mások szoknyája alá is, (mert sokszor nem fértem a bőrömbe) ha nincs az a fránya örök hűség és a tisztesség a másik iránt. Persze mondhatnám, hogy amikor a pap a hűségről beszélt én a nagy hőséget értettem (tényleg, több mint 30 fok volt), de hát ez vicc. Erről meg az jut eszembe, hogy a házasságok kb. fele manapság válóperrel végződik, szóval sokan nem tudnak ellenállni a kísértésnek, de néha magától elhidegülnek a kapcsolatok. Régebben túlnyomórészt komolyan vették a „holtomiglan-holtodiglan” kifejezéseket, bár nagyszülőink idejéből is lehet hallani történeteket. Nekem most az jut eszembe, hogy a féltékeny feleség, még a temetés után is azt kutatta, vajon kié lehetett az-az idegen csokor. Ha van sírig tartó szerelem, akkor van síron túli féltékenység is.
Gondolkodtam azon is, hogy (talán álnéven) megjelentetek egy rövid novellát.
Kedvem lenne hozzá, egyelőre még önbizalmam nincs, mert ez nekem egy idegen pálya. Hogy ez milyen lenne? Olyan kicsit szomorkás, de elgondolkodtató, komoly mondanivalóval, talán happy end-el a végén. Olyan „Kis herceg”-es, de nem lenne mese. A lényeg, hogy egy-két könnycsepp legördüljön a végén és az olvasó megkönnyebbüljön, hogy azért vannak még rendes emberek. Na, ezen még agyalok, mert ehhez még töltődnöm is kellene és lehet, hogy novellához kevés vagyok, mint Mackó sajtban a brummogás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése